És a sorozat még nem ért véget....

 Beni  a hétvégén el kezdett panaszkodni, hogy fáj a háta... Ilyet már láttunk, adtam neki Ibuprofent. Aztán azzal jött vasárnap reggel,  hogy az hagyján, de kiütések is vannak rajta, de én addigra már nem voltam itthon, dolgoztam. Csücsköm kiguglizta, hogy övsömörje lesz-és nem nagyon van mit tenni vele. Ehhez képest hétfőn annyira fájt neki, hogy kimentünk a patikába, hogy megnézze a patikus, mert azt mondta a Google, hogy ők kell tudjanak adni receptet is, meg gyógyszert is a bajára. Ide mentünk a szomszédba, de ez a patikus csak elküldött bennünket az orvosi rendelőbe. Így megpróbáltam az orvost hívni, hogy hátha fogadnák, de azt mondták, hogy már rég nincs időpontjuk arra a napra. Viszont kiderült, hogy nem mindegyik patika ad receptet és gyógyszert, csak 3 van a "közelben", amelyek igen. Az első tele volt, nem is maradtunk soká, a másodiknál szerencsénk volt, kb. fél óra alatt végeztünk. Kapott Beni egy antivirális gyógyszert és fájdalomcsillapítót. És hát lehet, hogy lesz vagy 4-5 hét mire elmúlik neki....

Zűrös idők....

 Mielőtt még Lili tudott volna találkozni a professzorral szeptember 14.-én, 9.-én felhívták a kórházból, hogy hamarabb kellene oda menjen, mert visszajött valami vérvétel eredménye, ami nyilvánvalóvá tette, hogy egyes típusú diabétesze van. Ez azonnali inzulinos kezelést jelent. Kapott egy CGM-nek nevezett glükóz monitort, ami folyamatosan méri a cukor szintjét és küldi az adatokat a telefonjára letöltött appra. Ez segít abban többek között, hogy mekkora dózis inzulinra van szüksége. A másik fogódzkodó az ennivalók szénhidrát tartalma. Így minden étkezés előtt az elfogyasztandó szénhidrát mennyiségére tekintettel kell kalkulálni az inzulint és használni, azon kívül még este van egy hosszabb hatású is, amit szintén szúrni kell, de csak naponta egyszer. 

A CGM kb 2 hétig működik, utána ki kell cserélni. Az első ilyen alkalommal az új, frissen feltett szenzor nem működött, úgyhogy le kellett szedni. Na, hát az brutális volt. 2 különböző ragasztós dolgot kellett leszedni a felkarjának a belső részéről amik egész jól oda ragadtak, és egyáltalán nem voltunk ilyesmire felkészülve. Mostanra már lett ilyen ragasztó eltávolító spray otthon. Úgy kérdeztem meg a nálunk dolgozó nörszöket, hogy mit ajánlanak. Kedvesek voltak és adtak mindjárt egy flaskányit. Az sokat javított a későbbiekben a helyzeten, de aznap, lila  lett Lili karja, és szinte sírt mikor leszedte.

A hibás darab miatt a gyártó segélyvonalát kellett felhívni, és küldtek csere darabot. Amúgy azt is ugyanúgy felírja az orvos, mint minden mást, és "ingyen" kiváltható a patikában. Ez nagy könnyebbséget jelent. Aztán még volt egy pupilla tágítással végzett szemvizsgálata is, hogy meglássák, nem károsodott-e a szeme. Szerencsére nem. Azóta már megjött az eredmény is. 

Ami Mayát illeti, hát itt több szálon futnak az események. 

Azután, hogy visszamentek tőlünk, valamit "nagyon jól" sikerült megbeszélniük. Mondanám, hogy kidőlt a liszt.... Elég hosszú ideig csak fortyogott a dolog, számunkra szinte láthatatlanul, de aztán megtörtént, szakítottak.  

Ennek eredményeként Maya átmenetileg kapott helyet az egyik barátjuknál, hogy ne legyenek egy fedél alatt. Néhány nap alatt kiderült, hogy esélye sincs, hogy valaha is rendbe hozzák a kapcsolatukat. Emiatt majd még mindenképpen be kell menjenek a bankba, hogy a ház jelzáloghitelét rendezzék, hogy Maya lekerüljön az adósok listájáról. Ieuan azt mondta, hogy ő ottmarad a házban. A holmikat még nem hoztuk el, alig pár dolog van Mayánál. Ezután az incidens után volt nálunk is néhány napot, ami egész gyümölcsöző volt. Lili puhatolózott a Mekinél, hogy nem lesz-e felvétel esetleg? Szerencsére pont kezdtek egy hirdetést, Maya jelentkezett rá, és mielőtt visszament volna, fel is vették. Eredetileg november 1.-én kellett volna kezdjen, de aztán közbejött pár dolog. Október 6.-án átjött hozzánk, mert a családnál, ahol volt ideiglenesen, a kisbaba születése után  pár héttel jött a lány anyukája meglátogatni őket és kellett a hely neki. 

Mi örültünk, hogy jön, ő is úgy tűnt, hogy jól érzi magát. Közben Lili kisütötte, hogy egy emeletes ágy időlegesen megoldja a problémánkat, hogy ne kelljen a felfújható matracon aludnia  Mayának és ne kelljen a matracot kerülgetni állandóan, sőt ne kelljen azonnal költöznünk. Vett is egyet mindjárt  és egy új memory foam matracot is. Szerencsére még is érkezett, mire hazaértem Mayával, úgyhogy már abban alszik....

Aztán 8.-án volt lenn a városban és utána panaszkodott, hogy mintha fájna a hasa... Annyira nem volt akkor még jajgatós, de pénteken délután, mire hazaértem, már eléggé panaszkodott. Felhívtuk a 111-et, akik a sürgősségit ajánlották. Mivel péntek volt, jó ötletnek tűnt  szinte azonnal indulni. Négy felé már itt voltunk. Jó sokára sikerült orvos közelébe, valahogy éjjel fél 1 körül. Akkor arra jutottak, hogy valószínűleg vakbélgyulladás, bár annak nem minden tipikus tünetével. Reggelig  én még egyszer hazamentem, mert elég jó hideg van itt, úgyhogy hoztam egy takarót és a kontaktlencse tartozékait is, mert azok is otthon maradtak. Aztán abban maradtunk, hogy én menjek haza, és reggel/délelőtt jöjjek vissza. Addig csinálnak CT-t is. Mint kiderült, attól sem lettek sokkal okosabbak, mert nem látszott annyira 100%-osan bizonyítottnak a vakbélgyulladás. Adtak Mayának fájdalomcsillapítót, antibiotikumot 2 marékkal, hogy szedje és hazaengedték. Ha rosszabb, akkor 48 órán belül visszajöhet egyenesen a sebészetre, nem a sürgősségire.

Vasárnap volt annyira jól, hogy lement a városba találkozni egy régi barátjával, meg még utána elmentek a fiúkkal fel a parkba, aztán hétfőn, mikor hazaértem munkából, az előzetes hírek alapján már sejthető volt, hogy vissza kellene jönnie a kórházba. Úgyhogy hamar összepakoltunk megint  és már 3-ra itt voltunk megint, csak most az osztályon. Kb. 4-ig lett volna időnk visszajönni, úgyhogy épp időben. Persze, megint otthon maradt a takaró és még pár apróság. Amikért megint haza szaladtam, amíg várni kellett az orvosra. Szerencsére a kórház 10-15 percnyi autóútra van otthontól. 

Éjfél előtt egy kicsivel abban maradtunk, hogy ma, azaz kedden, visszajövünk reggel korán, mert annyira nincs helyük, hogy nekik is könnyebb, ha otthon alszik Maya, és reggel akkor meglátjuk, hogy mikor, de megműtik. Először laparoszkópos vizsgálattal most már tényleg, igazán tudni fogják, hogy mi a baj, és akkor, ha már ott vannak, meg is oldják. 

Épp most hozták vissza a műtőből. Kb mindennel együtt 2 órát volt el.

A vakbélgyulladás nem jött be, de ha már ott voltak, biztos, ami biztos, kivették. Ezzel szemben kiderült, hogy jó eséllyel endometriózisa van és ciszták vannak legalább az egyik oldalon a petefészken.  Ezzel a fényképes lelettel most tovább küldik nőgyógyászokhoz....

Aztán ezek után kb. 6-kor haza is engedték, azzal, hogy zuhanyozhat nyugodtan és 5 nap múlva leszedheti a ragasztókat.