Mozgalmas nap

Reggel relative korán, 7-kor keltünk. Úgy volt megbeszélve Mayával, hogy őt is keltjük, de ez nem sikerült. Így mikor fél órás próbálkozás után felhagytam az ébresztésével, megkérdeztük a Googlemapsot, hogy vajon mikor jön a legközelebbi busz. A 8,35-össel el is mentünk. Beszaladtunk a Dragonba, hogy vajon Maya cipője nem maradt-e ott, de nem találták, valahol itt kell lennie, itthon. Utána elkanyarodtunk a charity shophoz, de annak  még korán volt, így tovább mentünk a bank felé azzal a feltett szándékkal, hogy na most aztán számlát nyitunk.

Útközben betértünk az ingatlan irodába, ahol sikerült megismerkednünk Selmával is, aki egy bájos, sajnos nem tudok rá jobb szót, fiatal lány, valahonnan eredetileg keletről, a muszlim világból, kis kendővel a fején. Több dolgot megtudtunk és ha már ott vagyunk, hangot adtunk annak a kérésünknek, hogy történjen már valami mosógép ügyben. Bár ez már lehet, inkább könyörgés volt. Annyira időrabló tevékenység mosodába járni, főleg úgy, hogy itt nézem a mosógépet, hogy nem működik.
A lányok átérezve a probléma súlyát, talán ma először, megígérték, hogy mindenképp történik ma valami. Mi reménykedve, hogy tényleg, tovább mentünk a bankba.

Ott kis meglepetés ért bennünket. Az a fiatalember, akivel beszéltünk úgy két hete, szabadságon van tizedikéig, és akkor csak és kizárólag ő tud nekünk számlát nyitni, hiszen már nekifogott és a bank szabályai szerint csak ő fejezheti be. Így innen dolgunk végezetlen mentünk tovább a piacra.

Itt sikerült Csücsköm oldaltáskája helyett venni egy nagyobbat, az elszakadt szíja helyett egy másikat. Én meg vettem tárkonyt zölden is és szárítva is. Talán vasárnap tárkonyos leves lesz.

Visszafelé betértünk a charity shopba. Akartam volna szekrényeket, mert azoknak nagyon híján vagyunk, de csak olyat láttam, aminek csak akasztós része van, és felette legfeljebb 1 polc.
Fiókos szekrény ami volt nagyon kicsi volt. Azért találtam egy fémszéket fa ülőkével, három egyforma, újnak tűnő, párnás széket és az ebédlő asztalunkhoz hasonlatos asztalt, ami talán kicsit kisebb. Holnap ki is szállítják őket. Az egész, tokkal, vonóval, szállítással 85 font.

Aztán hazafelé még átmentünk a Quadrant nevű bevásárlóközponton, próbáltam volna valami nagyobbacska leveses fazekat venni. Hát ott nem sikerült. A busz viszont jött, és hamar haza is értünk. Most már talán el lehet mondani, hogy le tudunk szállni ott ahol kell.

Nem sokkal azután, hogy hazaértünk, hívott Selma, hogy kiküldik a tulajdonos szerelőjét, hogy nézze meg, mit kellene tenni a mosógép bekötéséhez. Egy és két óra közöttre ígérték a lányok, hogy jön a szerelő. Tényleg meg is jött, körülnézett, hogy mit kellene csinálnia, aztán azzal távozott, hogy 3 óra múlva visszajön és megcsinálja.

Mivel a Tescoba mindenképp át kellett menni, azt csináltuk, hogy Lili, Maya és Beni eljöttek velem, Csücsköm meg itthon maradt Domival, hátha hamarabb jön vissza a szerelő. Felsétáltunk a Tescohoz, de előbb bementünk a Bootsba, amit tán a DM-hez tudnék hasonlítani, bár elég sánta hasonlat. Itt kisgyerek ruha is van, meg ki tudja még mi. Maya keresett valami korrektor féle dolgot, aztán mivel sehogy sem igazodtunk el, kérdeztem. A kisasszony, akit megszólítottam, rögtön kézbe vette Mayát, és kimérte, hogy milyen színre van szüksége, és azt adta.

A Tescoban azzal kezdtünk, hogy visszaadtam egy elosztót, mert nem igazán úgy működött, ahogy elvárható lett volna. Az egyik luk csak úgy működött, ha csak félig dugtuk bele a csatlakozót.
Vettünk helyette egy másikat. és menet közben találtam egy 8 literes lábast. Mivel égen-földön ez volt eddig a legnagyobb méretű edény, és nem is volt elviselhetetlen az ára, megvettem. Aztán egy kicsit szerencsétlenkedés volt részemről, mert kinn a parkolóban láttam áruátvételi pontot és odamentünk, de csak ott derült ki, hogy benn a boltban is van egy, onnan kellett volna elhoznom a megrendelt függönyöket. Közben a gyerekek el keztek "nyafogni" hogy bejönnek ők is, meg pisilni kell, meg tudomis én, Lili meg elejtette a banyatankot az üvegtetős edénnyel együtt. Mivel nem nagyon akarták elfogadni azt a kérést, hogy várjanak meg a bolt előtt, mert felcuccolva visszamenni nem annyira jó ötlet, inkább azt javasoltam, hogy induljanak haza én meg beszaladok.

Szerencsésen hazataláltak, bár már párszor megjártuk együtt az utat. Nem sokkal utánuk hazaértem én is.

Addig, amíg megérkezett a vizes, elütöttük az időt, mindenféle más dologgal, ami már nagyon aktuális volt. A lányokhoz megpróbáltam arra a szerencsétlen fémrúdra feltenni a függönyt, de az egyáltalán nem volt jó ötlet. A karnisokat viszont aranyárban adják. Most nem akartam költeni rá. A Beni szobájában volt egy teljesen kihasználatlanul, mivel ő a rolót használja. Az éppen elég széles volt ahhoz, hogy a lányoknál jó legyen. Reméljük senki nem teszi szóvá a cserét, ha mégis, akkor majd visszatesszük, ha esetleg innen elköltözünk. Csücsköm pont befejezte, vagyis inkább abbahagyta  a fűnyírást, mert kell majd hozzá még egy lengőkábel, így nem ért el a kert végébe. Szóval lett ideje jönni segíteni csavarozni, függönyözni. Már majdnem befejeztük, mikor megjött a vizesember és nagyjából talán egy háromnegyed óra alatt  bekötötte az új vezetéket a pult mögé, megcsinálta a kivezetést a lefolyónak és még megvizslatta azokat a dolgokat is amiket meg akartunk szakértetni vele: a kádat, a WC-t. Abban maradtunk, hogy szól benn Selmának, hogy mit tapasztalt.

Már majdnem elment, mikor nekem leesett a tantusz, hogy tök jó, de honnan lesz bekötőcső? Nála nem láttam, de nem véletlenül. Nem is volt nála. A kérdésre, hogy hol kapok, azt mondta, hogy a B&Q-ban.
Ez olyasmi mint otthon az OBI. Szerencsémre tudtam hol van és nagyon motivált voltam, hogy szerezzek olyat, Néhány percen belül jött is a busz, Mayával szinte szaladtunk. Így egész ki lett használva a napi jegy. Hamar odaértünk, fogtunk nyelvet és hamar-hamar fizettünk, mert jött a visszafelé busz is. Igyekezni kellett. A két utolsó csövet hoztuk el. Azért volt fontos igyekezni, mert ilyenkor estefelé már nem 15 percenként jár a busz, hanem volt már olyan is,amiből ha nem érjük el az utolsót, este 6 körül, akkor reggel van legközelebb. Szóval aki nem kocsival jár, annak jól végig kell gondolnia, hogy hogy jön haza, vagy költ-e taxira.

6 óra után nem sokkal már itthon voltunk. Na, mikor bekötöttük, bedugtuk, betoltuk a mosógépet és a szárítót is, gondoltam, akkor már mossuk is ki a mosógépet. És akkor jött a következő meglepetés. Az már írtam, hogy nem sokat cicóznak a lefolyó csövekkel. Na, most itt a szerelő is azt csinálta, hogy a szárítógépnek szánt lukon dugta ki a lefolyót, egy erre előkészített lukba igazítva. Viszont mikor elkezdett a mosógép öblíteni és jött a víz, nyilvánvaló lett, hogy ez itt nem akar lefolyni. Kifolyni viszont annál jobban, sőt, át a szomszédhoz. Lezártam a gépet és nem voltam rest, lehasaltam és beletúrtam a lefolyóba. Tele volt mindenféle földes cuccal, ki tudja, mikor volt kitakarítva utoljára. Ezt a lefolyót valahogy úgy képzeljétek, hogy van egy nagyjából 200-as átmérőjű cső, aminek alja van. Erre van szájjal lefelé fordítva egy százas átmérőjű könyök, amiből már nyílik a csatorna további része tehát, ahogy elkezd megtelni a 200-as cső, egy idő után elkezd lefolyni a víz.

Így, hogy megoldottuk a víz lefolyásának problémáját, már mostam is egyet. Közben pedig kicsavaroztunk egy szárítókötél gurigát is.
Egész nap gyönyörű idő volt, estére hűlt le egy kicsit.