Hajazás

Tegnap végül egész jó idő lett, annak ellenére, hogy reggel esővel indult.
Az előző este kimosott ruhákat betettem a szárítóba, aztán csak csodálkoztam, hogy miért nem áll le, pedig már réges-rég vége a programnak a használati utasítás szerint. Így aztán rádöbbentem, hogy amíg én meg nem állítom, ez nem fog megállni. Szárazak lettek a ruhák és nem is lettek gyűröttek.
Délután felmentünk a Tescoba, mert rendeltem egy kis polcot, azt kellett elhozni. Jött Maya is és Beni is, Csücsköm meg hozta a banyatankot.

Aztán nem pontosan úgy sikerült hazajönni, ahogy terveztük. Maya már jó régen rágja a fülemet, hogy szeretné a haját lilára festeni, mi meg nem szeretnénk, ha ez bekövetkezne. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nem biztos, hogy ezzel kellene új iskolaévet kezdeni, és kérdezgettem, hogy miért is lenne ez jó. A csak válaszon kívül más nem érkezett. Az én kitérő válaszaimat, hogy nem kellene, ne most, majd meglátjuk, stb. nem vette, és szentül fel volt rá készülve, hogy na majd tegnap megvesszük a hajfestéket, és amikor végül merev ellenállásba ütközött, jó kis hiszti lett a vége. Így azt javasoltam, mikor már Beninek is nekirúgta a bevásárló kocsit, hogy inkább menjenek haza apjukkal én meg majd bevásárolok. Addigra a kiskocsiban volt már a polc, így ők elmentek haza.

Mire én hazaértem, a bosszankodásban annyira elfáradt Maya, hogy elaludt, Kis ideig hagytuk, közben némi kinlódással összeszereltük a polcot. Inkább Csücsköm kínlódott, mert nem volt megfelelő csavarhúzója, csak a nagyobb méretű, keresztfejes, de kellett volna a kisebb is, ami pedig nincs egyenlőre. Viszont a polc pont passzol oda, ahova szántam.

Még a Tescoba menet összetalálkoztunk egy ablakmosó brigáddal, és kérdeztem őket, hogy tudnának-e jönni hozzánk is. Meg is állapodtunk, hogy ma reggel jönnek és megmondják, hogy mennyiért mosnák le az ablakainkat. 9 után értek ide és már nem is nagyon várta meg, hogy áldásomat adjam az árra, hanem már pakoltak is lefele és már kezdtek is hozzá az ablakmosáshoz. Egyébként meg 10 fontért megcsinálták és szép is lett. Abban maradtunk, hogy ugyan ők akár havonta is jönnek, de most elsőre szeptemberben jöjjenek, aztán majd meglátjuk, hogy mennyire bírja az ablak.

Ma pedig nem voltunk el nagyon, csak azután, hogy megkaptuk a vízművektől a számlát, elszaladtunk a postára befizetni. Aztán tovább akartunk még menni ide fel, nem messze egy community farmra ( ez olyasmi, ahol pl. meg lehet mutatni a gyerekeknek, hogy milyen a csirke, liba, kacsa, disznó élőben, van hozzá tanterem is, ahol mondjuk lehet egy kihelyezett természetismeret órát tartani), hogy szerezzünk egy kis vödröt a konyhai hulladéknak.
Attól, hogy a szemét különböző fomái a ház előtt éjszakáznak legalább egy éjszakát a zsákokban, a madarak rákaptak és kiszaggatják a zsákokat, hátha találnak valami ennivalót. Ezért a konyhai hulladéknak, de csak annak, van kis vödör, amihez adnak kis zacskókat is, gondolom olyant, ami le is bomlik. Olyan furcsa a tapintása, mintha gumikesztyű féle anyag lenne, abból a vékonyabbik fajtából,  de mégsem az. Úgy jártunk viszont, hogy épp visszaértünk a ház vonalába, mikor eleredt az eső, így bejöttünk, és vártunk egy fél órácskát, hogy elálljon és utána indultunk neki megint. Ugyanis két ellenkező irányban van a két dolog. A posta lefelé egy saroknyira, a community farm a másik irányba, felfelé, szintén egy saroknyira.