Lili reggel

 ugyan felkelt, összekészült, hogy megy dolgozni, de mielőtt mi elindultunk, szólt, hogy nem megy sehova, mert már most, korán fáj a feje, és valószínűleg ez csak rosszabb lesz. Mint később kiderült, tényleg rosszabb lett. Akkor abban maradtunk, hogy 8-kor, ahogy szoktuk, ha van még valaki itthon, együtt mindketten hívjuk az orvost, hogy legalább növeljük az esélyét annak, hogy legyen időpont. 9-re lett időpont, valami vészhelyzeti, különleges, mert egyébként aznap valamiért nem nagyon adtak ki időpontokat, csak néhányat. Jobb lett volna, ha kicsit későbbre adják, de nem volt választás, úgyhogy mentünk 9-re. A kenyeret, amit lassan már be kellett volna tennem a sütőbe, helyette betettem a hűtőbe, hogy ne egye meg a fene. 

Kapott Lili kétféle gyógyszert/fájdalomcsillapítót a fejére és kaptunk egy újabb receptet az elvesztett helyett a használt tűk gyűjtésére szolgáló dobozhoz. Sajnos én vesztettem el valahol az eredeti receptet. 

Az orvos után Lilit hazahoztam, kitettem a kenyeret melegedni és elmentem vásárolni, meg kiváltani a recepteket. Hát, nem volt egyszerű eset. 

A harmadik gyógyszertár után is maradt 2 receptem, a dobozra kifejezetten azt mondták, hogy a Boots nevű drogériaféle lánchoz menjek és kérjem meg, hogy rendeljenek, mert a többiek, bármelyik patikalánchoz is tartozzanak, ugyanarról a helyről rendelik a készleteiket. Végiggondolva a következő napokat, végül abban maradtam magammal, hogy majd csütörtökön odamegyek és megrendelem. Ez így is lett, voltam délelőtt egy tréningen és hazafelé útbaejtettem a közelebbi Boots-ot meg egy másik patikát is és aztán boldogan mentem haza, hogy milyen ügyes is vagyok. 

Néhány napja,

 kijövetelünk évfordulója kapcsán nézegettem a 2015-ös posztokat, és azt láttam, hogy sok minden, amit még le lehetett volna írni, esetleg értelmesebb lett volna, mint amit leírtam hirtelen, azokhoz nem ártana némi kiegészítés. Úgyhogy majd lesznek kis kiegészítések egyes bejegyzésekhez, ha valaki követi, hogy mit is írogatok itt...

Észre fogjátok venni, hogy mi a kiegészítés...

Kissé távol kerültünk a nyugalomtól...

Most hirtelen nem tudom azt mondani, hogy ó, semmi különös, minden rendben.....

Június közepe-vége felé Maya felhívott, hogy megszűnt a munkahelye, vagyis néhány napjuk még van, de aztán annyi. Valószínűleg a tulaj már hamarabb nagyon is jól tudta, hogy bezárja a boltot, mert egy hét múlva már ott volt az új bérlő, és másik egy hét múlva már ki is nyitottak. Közben Maya volt ott lenn beszélni az új főnökkel, de csak néhány alkalomra dolgozott nekik, akkor sem szerződéssel, és valószínűleg nem is fogják felvenni, de nem is úgy néz ki, hogy bárkit is fel akarnának venni. Úgyhogy most córesz van, bár náluk sajnos néhány rossz döntés eredményeképpen sosem volt nagy bőség. A munkakeresési és találási esélyek sem annyira jók, főleg hogy a város külső kerületében, inkább mondanám, hogy egy hozzá tartozó, ám távolabbi településen laknak. Mintha mondjuk Diósdon laknának, csak itt annyira nem jó a közlekedés. Az éppen nem csak ott nem jó, hanem sehol. Talán London az egyetlen kivétel, de azt sem igazán ismerem. Szóval küszködés vette kezdetét és még nagyon segíteni sem tudunk...Csütörtökön megy Maya a Job Centre-be, hogy talán legalább munkanélküli segélyt vagy valami segítséget kapjon. Meglátjuk...

A másik nagyon nem várt esemény az volt, hogy Lilit kb. 2 hete hívta az orvos egy vérvétel után, hogy szíveskedjen odamenni, de iziben, mert a vércukorszintje a csillagos eget veri. Rögtön elkezdték gyógyszerrel kezelni. Naponta többször kell ellenőriznie a cukorszintet, evés előtt, evés után, vezetés előtt…  Múlt hétfőn voltunk fenn a diétás nővérnél, aztán tegnap megint hívta az orvos, mert ugyan személyesen akart találkozni Lili az orvossal, azt mondták, hogy az most nem megy, de felhívja 2-6 között. Hát 6 előtt kicsivel sikerült beszélniük. Eredetileg arról kellett volna beszélnie Lilinek az orvossal, hogy elfogyott a migrénre kapott néhány tabletta és valamelyik nap majdnem itt ájult el nekem a ház előtt, annyira fájt a feje. Az egész vizsgálódás, vérvétel azért volt, hogy kiderítsük, mi okozza a sűrű és  néha tűrhetetlen fejfájásokat. 

Ez a beszélgetés elmaradt. Cserében az orvos megkérte, hogy menjen fel ma, mert a múlt héten kapott egy második tablettát is, napi egyszeri bevételre, de most annak az adagján emelni kell, és akkor már nem lesz elég az, amit kapott az előző recept alapján, úgyhogy most el kellene hozni a receptet még egy adagra. Azt még nem tudják, hogy ez most egyes vagy kettes típusú diabétesz. Kevés még az adat ahhoz, hogy ezt el tudják dönteni.  Szóval most diétázás van, számolgatás, stb. Szerencsére a telefon megcsinál mindent. 

Lesz majd egy hat hetes tanfolyam, heti egyszeri alkalommal, amin részt kell vegyen, online. Lesz majd valami pupillatágítással egybekötött szemvizsgálata, mert a normál már megvolt nemrégiben. Ez valami extra, amit kifejezetten a cukorbetegeknek csinálnak. És hétfőn van időpontja megint a nővérhez.