Tegnap akkor elmentünk a kisebbeknek formaruhát venni, illetve kiegészítőket, pulcsit, melegítő felsőt. Odafelé egész jól mentünk, bár a busz egy helyen eltért a Google szerinti menetiránytól, de azért csak odajutottunk, ahova kellett. Viszont visszafelé pont az orrunk előtt elment egy busz és úgy tűnt, nem is jön több. Vannak olyan járatok, amik csak akkor közlekednek, ha iskolaév van, de akkor sem túl sűrűn. Így aztán a legközelebbi másik buszmegállóhoz mentünk, útbaejtve egy korábban látott PayPointot, ahol tudtunk tölteni a gáz és az áram kártyáinkra. A távolabbi buszmegállónál 15 percet kellett még várjunk a buszra, de legalább jött valami. Azzal pedig fel tudtunk jönni egészen a mosoda utcájának a végéhez, ahonnan már akár haza is szaladhattunk volna, ha éppen nem jön egy másik busz, ami pont jó lett nekünk is.
A hazafele úton kaptam egy levelet a Gower College egyik tanárától, hogy hívjam fel, mert menni kellene a nagyobbakkal jelentkezni, lesz valami megoldásuk. Őt ajánlotta a Dylan Thomas ból Mr. Payne.
Valamikor menetközben befejezték annak a teleknek a támfal építését, amin a Tesco is van, tegnap csodáltuk meg a végeredményt. Ott is lett egy megálló, vagy volt mindig is, csak mi nem tudtuk, és szépen visszaaszfaltozták a járdát, az utat.
Irányba állítottam az ebédet és felhívtam a hölgyet, aki írt nekünk. Abban maradtunk, hogy majd ma, azaz szerdán bemegyünk a gyerekekkel, papírokkal.
Itthon evett mindenki, aztán Dominik kivételével visszamentünk a városba, immár esőben. Ott a vasútállomásnál átszálltunk egy másik járatra, pontosabban csak szálltunk volna, ha jött volna. De aztán jó 5 perccel később jött is. Csak akkor már egy másik megállóban álltunk és vártunk egy másik buszra, ami csurig tömve, szintén késve megérkezett. Ez egyébként egy szép, csuklós busz, de a közönsége, na, hát én ilyet itt még nem láttam. Mintha szándékoltan a leglepukkantabb réteget gyűjtötték volna egy helyre. Eddig valahogy nem futottunk bele ilyen koncentráltan abba, hogy itt se mindenkinek fenékig tejfel.
A térkép szerint 4 megállót kellett volna menni, így épp hogy nem vétettük el a leszállást, mert egyszer sem állt meg a busz, csak mikor mi jeleztünk, hogy leszállnánk. Szinte akkor esett a legjobban, amikor leszálltunk. Hamar meg is találtuk a boltot, amit kerestünk, egy idösebb úrral a fedélzeten. Némi bóklászás, tanakodás, méregetés után kiválasztottunk 2 asztalt, inkább irodainak mondanám őket, 2 párnás széket, egy komódot és egy szétnyithatós kanapé félét. Ez a 6 dolog volt 135 font és a szállításért kellett volna fizetni 20 fontot,de azt megkaptuk ajándékba. Nagyjából a hasonló termékek bolti árának az egytizedét fizethettük ki.
Visszafelé is jól megáztunk, és ugyan a tervek szerint még boltba is mentünk volna, de Lili fázott így inkább hazajöttünk és ő ment fürödni, mi még vásárolni. A mosógépet a közben beköszöntött szép napos időre tekintettel beizzítottam, és mire hazaértünk már teregethettem is. Estére egész jól még is száradt, igaz itt benn kapott még egy rásegítést a radiátorokon aminek szüksége volt rá, mert annyira lehűlt, hogy itt benn elkélt a fűtés.
Azt nagyon nem tudom, hogy miért, de Maya úgy döntött, hogy akkor ő tegnapelőttől fogyózni kezd, aztán hirtelen Lili is csatlakozott. Az az érzésem, hogy lesz még alkalmam sütni olyanokat, mint valamelyik nap ezt a karfiolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése