amikor mi is itthon voltunk szabin.
Lilinek nem lett sokkal jobb a közérzete, sőt. A Manjaronak olyan mellékhatásai vannak/voltak, hogy végül a második szúrás után muszáj volt felhívja a 111-et, ami itt egy állami működtetésű egészségügyi segélyhívó vonal. Olyan, mintha a mentőszolgálat kiterjesztése lenne a nem feltétlenül sürgős esetekre. 35-40 perc után tudott beszélni valakivel aki megállapodott az egyik kórházban egy délután 4 órás időpontról. Csak a kórházat ismertük, ott is inkább csak a sürgősségit, de mint kiderült, nem oda kellett volna mennünk, de a recepciós nem igazán mondta meg, hogy hova is pontosan. A főépület recepció is zárva volt, mert ugye szombat van, így szerencsére a szembejövő személyzet adott némi eligazítást, bár mint kiderült, ők se jó helyre küldtek bennünket, mert az itteni Diabetes centre is zárva volt, hiszen szombat van. Ott újabb két másik nővér vagy ki tudja ki jött szembe, ők segítettek végül, hogy a rendelési időn túli házi orvosi rendelőbe menjünk. Na, ha nehezen is (értsd alatta, hogy úgy kellett Lilit szinte támogatni, hogy el tudjon odáig jutni, egy 90 éves nénike tempójával), de eljutottunk odáig, időben is értünk oda, de túl messze sem jutottunk, se információval, sem tényleges segítséggel. A doktor próbált nyugtatni bennünket, hogy ó, hát ennek az injekciónak lehet mindenféle mellékhatása, majd ha többet használ belőle, jobb lesz. Hát, nem lett jobb az elkövetkező napokban egyáltalán. A feje fájt rettenetesen, hasmenése volt napokon keresztül, alig maradt benne étel és forgott a gyomra, hányingere volt. Azt vártuk, hogy kedden legyen a találkozó a nővérrel a rendelőben, ahogy meg volt beszélve eredetileg, aztán egy órával előtte lemondták azzal, hogy mivel a kórházi prof a kezelő orvosa, így minden bajával oda kell menjen a diabeteszt illetően. Szerencsére akkor még nem volt túl késő, felhívta a kórházat, ahol nagy meglepetésre csak üzenetet tudott hagyni, de legalább megígérték, hogy visszahívják. Ami kb. egy órán belül meg is történt. Arra jutottak a nővérrel, hogy hagyjon ki egy hetet és utána próbálja meg szúrni magát megint, hátha kisebb lesz a reakciója. Ez volt augusztus 24.-én. Aztán talán elsején sikerült a háziorvossal beszélnie, hogy nem tudott bemenni dolgozni, kellene betegpapír, úgyhogy tegnap volt először dolgozni, de a gyógyszerezése körül még lesznek változások, mert pénteken visszahívta a kórházat, hogy nem, ki van zárva, hogy ő még egyszer megpróbálja a Manjarót, valami mást szeretne, mert ennek tűrhetetlen a mellékhatása. Szeptember 14.után lesz majd valami, mert a professzor addig szabin van. Mostanra úgy ahogy jobban lett Lili, ma reggel vérvétele volt, csütörtökön meg megyünk egy speciális szemvizsgálatra, hogy lássák, nem károsodott-e a szeme a cukortól....
Azért Mayát jó volt látni, sikerült egy kicsit kistafírozni élelmiszerfélékkel. Lilitől megkapta az egyébként épp hogy egyéves óráját és telefonját, mi pedig vettünk neki egy teljesen vízhatlan kabátot és egy nadrágra húzható vízhatlan nadrágot, hogy ha bárhol is talál valami munkát, legalább ne ronggyá ázva érjen oda meg haza... Cipője volt már eddig is, ami nem ázott be...
Viszont legközelebb inkább én megyek érte, vagy Domit küldöm, mert Ieuan egyrészről, mint később kiderült, húzta a száját, hogy idejöjjön Mayát összeszedni, másrészről a kocsi leírhatatlan állapotban volt. Mondanám, örülhetnek, hogy a rendőr nem fogta meg őket....Nem működő szervo rásegítés a kormányon, lapos gumik és ami még nem volt ennyire látványos, ki tudja mi...
