hogy az a poszt valahogy kimaradt, mármint nem írtam meg, hogy mi is van a szomszéddal és miért is akarnánk költözni.
Szóval sosem volt az a kiegyensúlyozott jó viszony, mert főleg az első 3 évben állandóak voltak a partik, amik azt jelentették, hogy oltári hangerővel nyomták a zenét, ment a kiabálás, hangoskodás, akár reggel hatig is. Időnként éjjel át-át mentem, hogy megkérjem őket a csendesebb mulatozásra és próbáltam megértetni velük, hogy nálunk nincs hétvége, akkor is menni kell dolgozni, de ha nem, akkor is jobban szeretnénk aludni, csendben, vagy legalábbis sokkal halkabban. Gyakorlatilag nem csak az van, hogy vékonyak a falak, hanem ahol régen a kandallók voltak, ott még vékonyabb a felület, ami a két lakás között van.
Hát, sajnos nem nagyon sikerült elérni semmi változást. Vagy talán mégis. Akkor még hosszabbítottunk 2 évet a szerződésen. Nem sokkal utána a szomszédasszony kibökte, hogy nemsokára hazajön a partnere. A kérdésre, hogy ugyan honnan? az volt a válasz, mintha bevásárlásból jönne haza, hogy hát a börtönből. Mintha az lenne a normális, hogy az ember az életében legalább egyszer megjárja a börtönt.
Azon az alapon, hogy mindenkit megillet még egy esély, reménykedtünk, hogy legalább rosszabb nem lesz. De lett. Nem sokkal azután, hogy hazajött a pasas, elkezdődtek a mindennapos veszekedések, amiket ugye egész jól lehetett hallani. Aztán az egyik még nyári napon ki tudja mi történt, de kora délután a pasi egy vadi új púpos kocsival el akarta vinni a kisebbik fiút úgy, hogy az anyja nem akarta, hogy elmenjen a pasassal. Ez olyan kvázi gyerekrablás lett volna, de végül a nő rohant a kocsi mellett, és félrerántotta a kormányt, aminek az lett az eredménye, hogy az egyik lejjebbi szomszéd kerítését letarolták. Mindenki kinn volt az utcán, rendőrök kihívva, a pasi meg meglógott. Na, akkor nem láttuk egy évig kb. A bulizás kisebb nagyobb szünetekkel folytatódott, mígnem megint előkerült a pasi nyár elején. Megint kezdődött a se veled, se nélküled dolog. Közben megjelentek mindenféle szakadt alakok, akik jöttek-mentek. Aztán egyik hajnalban akkora volt a zsivaj, hogy azt lehetett feltételezni, hogy egyik üti a másikat, itt inkább a férfire gondolok, hogy ő csépelte a nőt, mintha repkedtek volna a bútorok is, és hát eléggé rémisztő volt. Addigra már én egyébként is úgy voltam, hogy ha meghallottam a pasit üvölteni, akkor már összerándult a gyomrom. De mindenki más is kivolt már a családban. Hát akkor hajnalban kihívtam a rendőröket, mert azt azért nem akartam volna a nyakunkba venni, hogy agyonüti a nőt, mi meg csak lapítunk.
Valószínüleg nem újságolvasás közben találták őket, mert mentőt hívtak, aztán a pasi másnap reggel eltűnt és azóta nem láttuk.
Az asszony kicsit sem volt hálás, hogy megmentettük az életét, vagy legalábbis a néhány héttel később írt SMS ezt bizonyította. A két gyerek még valamikor ezelőtt az incidens előtt eltűnt,aztán csak néha-néha látjuk őket.
A másik dolog, ami csak szimplán gusztustalan és esetleg még veszélyes is lehet, hogy van 4 kutya, amiknek a száma időnként a kiskutyákkal felmegy akár húszra is, kinn végzik a dolgukat a kertben ami csak hetente, kéthetente van kitakarítva. Ilyenkor télen csak a látvány lelombozó, de nyáron kifejezetten bűzlik az egész. A kutyák jóformán sosincsenek sétáltatva, úgyhogy csoda, hogy viszonylag csendben vannak.
Hát így.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése