Most 2 hétig

szabin vagyunk, még úgy is, hogy mozdulni se nagyon lehet egyenlőre. A partra épphogy csak le tudnánk menni, pont belefér az 5 mérföldbe, amit úgymond engedélyez a pillanatnyi "parancs". Persze, amikor dolgozunk, akkor mindegy, mert mindenképp oda kell jutni, az meg bőven túl van az 5 mérföldön. 
Viszont, ma sütöttem egy szép kenyérkét, ami még úgy is szép lett, meg jó is, hogy valószínűleg csak feleannyit kelesztettem utoljára, mint amennyit kellett volna. 

Ebből is látszik, hogy fontosabb volt megkóstolni, mint lefotózni.