Így, hogy többet voltunk itthon, néhányszor sütöttem kenyeret, úgy vettem észre, hogy tetszett a népeknek. Ma sikerült először tönköly lisztet vennem, eddig csak kenyér lisztet és finom lisztet tudtam venni, ha egyáltalán. Bár azért már az utolsó egy-másfél hónapban ezek kaphatók voltak többé-kevésbé. Most már egész nagy, 10 kg-os zsákokban is árulnak lisztet, eddig ilyen sose volt. Olyat még nem vettem, egyenlőre könnyebben tudom kezelni a kisebb kiszerelést. Majd ha sikerül odébb költözni, akkor meglátom, hogy mik a következő ház adottságai, aztán ha megoldható, akkor lehet, hogy inkább azt veszem én is. Ennek örömére, hogy sütöttem, sikerült eltörnöm a kézimixerem dagasztó karját az egyiket, úgyhogy előhúzattam Lilivel a nagy dagasztógépet, ami nem olyan nagyon nagy, de nem tudom, hogy kellene hívni. Talán tálas mixer. Van egy 5 literes tálja, abban kényelmesen elfér a kenyértészta, szépen meg is dagasztja, nem marad az alján a fele. Kissé hangos a szentem, de a színe mindenért kárpótol. Szép metál piros, meggyes beütéssel.
Még valamikor a "karantén" kezdete körül volt a Lidlben olyasmi, mint a kacsasütő jénai edény, csak egy mérettel kisebb, na, ebbe még éppen belefér a kenyérkém, de azért majd ha lesz nagyobb edény akkor veszek egyet.
A karantén időt többé-kevésbé megúsztuk, de azért lehetett érezni a levegőben itthon a feszültséget néha. Lili eléggé stresszes volt amúgyis, nagyon jó érzékkel látja a napi történéseket a világban, nagyon látja, ha valami nem jól van és sajnos nem nagyon megy neki a dolgok hűvös szemlélése távolról, még akkor sem, ha biztosan tudja, hogy nem tud a változásért semmit tenni. Rengeteg minden érdekli és jobbára nem csak felületesen tud a dolgokról. Ez eléggé megviseli, mondhatnám kissé depis lett tőle, a vírus miatti karantén sem segített neki és hát az egésznek a végén nagyon is kiütközött, hogy kell az a második wc. Azóta mióta a 7.-ben hónapokat otthon volt a hasa miatt, azóta sajnos minden ilyesmi ott végződik, hogy szaladni kell...De költözni azért csak jó lenne egyébként is.
Más történet. Úgy másfél-két hónappal ezelőtt valami véletlen folytán összefutottam a szomszédasszonnyal és meglepetten láttam, hogy babát vár, nem is kicsit. Mint kiderült, akkor már csak úgy egy hónapja volt hátra, vagy valami ilyesmi. Három hete megszületett a kisfiú, hát, ma hallottam először valami babahangot, de őszintén, szinte azt se. Hangja nincs, se egy sírás, de több se. Én ilyen csendes babát még életemben nem láttam. Őmiatta nem kell költözni. Kérdeztük, hogy mi lett a neve, azt mondta Rebecca, hogy még nem tudja, majd meglátja, milyen. Egyenlőre semmilyen, mondta ezt akkor, mikor pár nappal szülés után találkoztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése