Volt a héten fordrász látogatás, a fiúk voltak kedden, én pedig csütörtökön. Holnap nekünk kettőnknek fogorvoshoz van első időpontunk most már január óta.
Amin azóta már túl is vagyunk. Ez alkalommal egy harmadik fogorvosnál jártunk ugyanabban a rendelőben. Az eddigi fogorvosunk valamikor októberben elment, hogy akkor ő most világot lát. Hát azt nem tudni, hogy neki mennyire jött be a világlátás, félek tőle, hogy nem jutott messzire, bár abszolút megérdemelte volna. Az a helyzet, hogy ilyen fogorvosunk még sosem volt, csak szuperlativuszokban lehet róla beszélni. Pedig tapasztalat van bőven. De Omar doktor nagyon magasra tette a lécet és minden alkalommal meg is ugrotta. Ehhez képest az a kolléganője, akihez utána egy alkalomra kerültünk, az maga volt a megtestesült bizonytalanság, és bár biztosan értett valamit a fogorvosláshoz, hiszen papírja volt róla, de az embernek elszaladhatnékja támadt tőle. Úgyhogy legközelebbre, a család többi tagja, még a lockdown előtt Simonhoz ment, és mi most jártunk nála először és remélhetően nem utoljára.
Jó körülményes volt azért most a fogorvoshoz menés. Előtte pénteken felhívtak egy listával, hogy kikérdezzenek mindkettőnket, amiből csak én válaszoltam mindkettőnk helyett, hiszen Gyuri dolgozott. Hétfőn pedig csak úgy mehettünk be, hogy előtte hőmérőzés volt aztán kézfertőtlenítés, a dolgaink egy zsákba gyűjtése. A kezelés pedig visszatérés a kezdetekhez. Az ultrahangos fogkőleszedőt nem tudta használni, illetve tudta volna, de nem szabad még.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése