Fény derült a kád titkára

Szóval ma valamikor Selma felhívott az ügynökségtől, sűrű elnézéseket kérve, hogy rengeteg munkájuk volt. Én ma reggel még elküldtem egy levelet, hogy valószínűleg a mi hibánk volt, hogy átázott a plafon. Ez onnan derült ki, hogy megkértük a gyerekeket és magunk is úgy tettünk még tegnap este, hogy nagyon ügyesen, szinte feszes vigyázban fürödtünk, hogy ki ne pocsolódjon a víz a kádból. Nem is ázott át a plafon. 

Ennek ellenére elküldte a múltkori vizesembert, hogy nézné meg, mi a helyzet nálunk, mert már máskor is volt gond ezzel a dologgal. Mint kiderült, a linóleum csak a kád takarólemezének a széléig ér, ott alatta semmi szigetelés nincs, csak a fafödémeknél jól ismert salak szerű dolog, ami szépen vezeti a vizet. Így abban maradtunk, hogy továbbra is szíveskedünk visszafogottan fürdeni. Viszont ha már itt volt, megkértem, hogy légtelenítené a fűtésrendszert, mert az valószínűleg tele van levegővel. Így is volt, háromszor vagy négyszer kellett utána engedjen vizet, mert annyira levegős volt a rendszer. 

Amúgy ma klassz idő volt, már korán reggel sütött a nap és ugyan többször befelhősödött, esni nem esett és minden, amit kitettem, megszáradt.

Na és akkor most itt megint azt csináltam, hogy körbefordultam a kertben és ilyen felhők voltak egymás mellett egy időben. És ez volt egész nap. Hol sütött, hol meg teljesen eltakarta a napot a sok felhő. 

Csücsköm éppen most mondja, de tényleg igaza is van, hogy valahogy a ruhák nem büdösödnek úgy, mint Budapesten. Ez nem azt jelenti, hogy nem kell őket mosni, csak valahogy nem az van, hogy már azért mossa ki az ember a 3-4 napos pulcsit, mert szaga van, hanem mert tudja, hogy itt az ideje kimosni.