Annyira szép volt az idő, hogy a kitett ruhák megszáradása után még kitettük azokat a ruhákat, amik előkerültek a zsákokból és át kellett szellőztetni őket. Tegnap a nagy paplanok voltak kinn, és finom illatos lett minden.
Tegnap némi birkózás után sikerült felvarrnom a nadrágjaimat és újra összevarrni az egyik paplanhuzatot. A birkózás tárgyát az interlock képezte, nem tudom eldönteni, hogy én nem fűztem be jól, vagy a cérna volt vacak, mindenesetre állandóan újra kellett fűzni, ami eléggé agyzsibbasztó dolog volt. Lili nadrágjai le is maradtak a sorból, mert neki csak akkor jutott eszébe, mikor már eltettem a lockot, nekem meg eszembe sem jutott, csak mikor említette, akkor kapcsoltam.
Azt veszem észre, hogy Beni, ha olyasmi kerül az asztalra, ami számára finomnak minősül, akkor képes annyit enni ebédre, mint 2 felnőtt férfi, vagy valami nagyon komoly fizikai munkát végző egy. Mondjuk egy bányász, vagy kovács. Egyébként meg, ha nem tetszik neki az ebéd, akkor tűntetőleg nem eszik, vagy elvan "kenyéren és vizen". Azt akartam írni, hogy nem mindig van könnyű dolgom az ebédkészítéssel, de ez még csak nem is árnyalja a valóságot. Az igazság az, hogy meglehetősen nehezen tudok olyasmit készíteni, amit mindenki megeszik. Inkább nincs is ilyen pillanatnyilag. A lányok ugye fogyóznának, tehát jobban ennének valami zöldfélét husival vagy anélkül. A fiúk pedig szinte egyáltalán nem nyitottak az új dolgokra, bár azt sem lehet mondani szerencsére, hogy csak rántott húst hajlandók megenni sűlt krumplival. Így előfordul, hogy 2-3 félét csinálok, mint ahogy az is, hogy esetleg ha mégis sikerült olyat csinálni, ami ízlett, az még akkor is elfogy, ha esetleg 2 napra készült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése