A fantasztikus csengőnk pedig így néz ki pillanatnyilag. Reméhetően ki fogja bírni az időjárás okozta viszontagságokat.
Ez egy jó kis salátás doboz, visszaragasztva a teteje, hogy minden oldalról védve legyen a csengő, ami ugye csak papíron vízálló, még az eladója szerint is. Ma jól megdícsérte a csomagos postás.
Ja, aztán a tegnapelőtti sírásból azt a következtetést vontam-vontuk le, hogy hiába "nagyok" már, aludni csak kell. A két nagyobb, Beni és Lili simán elment aludni viszonylag korán, kicsit 9 után (igaz, hogy ők "végigélvezték" a tegnapelőtti sírást, úgyhogy értették, miért is kellene hamar lefeküdni), Maya még tán előbb, de Domi, na, hát őt úgy kellett szinte elzavarni fürödni fél tíz körül. Pedig szóltam neki előre, hogy korai lefekvést szeretnék. Azt hitte, viccelek, pedig nem. De azért így korábban ment el mindenki aludni. bár Domit még fél 11 körül ébren találtam, amint videózott a telefonján. Meg is lett az eredménye, reggel szinte 6 lóval kellett kihúzni az ágyból.
Kicsit csapongok ma, elnézést mindenkitől. Már régen akartam írni egy kicsit az itteni közlekedésről, amelynek egyenlőre gyalogos résztvevői vagyunk.
Mikor megérkeztünk, az első napokban görcsösen ragaszkodtunk ahhoz, hogy csak zöldön megyünk át, vagy csak nagyon tisztán és jól belátható helyen szabálytalankodunk.
A forgalomszervezés valahogy nem a kapkodásra, időspórolásra épül, hanem szép komótosan vannak megoldva a lámpaváltások. Mivel Swansea egy 240 ezres város, azt gondoltuk, hogy állandó tömeg lesz és minden lámpára megy. Megy, csak nagyon lassan. Idővel aztán kitanultuk, hogy ha állnak a kocsik, vagy éppen megálltak, akkor nem érdemes nyomogatni a gyalogos gombot, mert mi se tudunk átjutni, meg a következő eresztés kocsi fog ott állni és várni, hogy valaki átmenjen, mert mi addigra már hetedhét határon túl vagyunk. Azt vettük észre, hogy a helyiek sem nagyon várják ki a zöld lámpát, vagy csak nagyon indokolt esetben. A rendőr is simán körülnéz és megy át a kereszteződésen, gond nélkül. Így ez a rugalmas áthaladás tűnik a legjobbnak.
A buszokról már írtam egy keveset. Szóval a BKK közlekedésszervezési és utastájékoztatási rendszere innen nézve, még a hibáival együtt is szuper. A buszok, az már egy másik tészta. Itt minden szóló busz első ajtós felszállással működik, annál is inkább, mert nincs hátsó ajtaja egyáltalán. Tehát felszáll a polgár és kér egy jegyet a sofőrtől, vagy megmutatja a szkennernek a bérletét és megy tovább leülni. Nagyon ritkán van olyan, hogy nem lehet leülni. A csuklós buszokon van több ajtó, asszem talán 3 és ott a sofőr teljesen szeparálva van. Nem ő adja a jegyeket, hanem van kalauz, aki "küzd az életéért" is a tömegben, mert azon az van, meg azért is, hogy talpon tudjon maradni a kanyargós utakon. Nem úgy működik mint anno Budapesten, hogy volt kalauz ülés és oda kellett járulni a kalauzhoz fizetni, hanem mint a vonaton jön a kalauz és kéri az új felszállóktól a jegyet, vagy ad, ha nincs még. A buszok máskülönben viszonylag újak, free wifi van rajtuk és mennek fel a hegyekre mint a csík. Köhögés nélkül. Más nincs is. Mármint itt a városban. Se villamos, se troli, metró meg még annyira sincs.
Valamelyik nap, mikor bújtam az álláshirdetéseket, gondoltam, megnézem az amazon álláshirdetését, hogy vajon mit várnak el ott az embertől, de ahogy olvasgattam, rá kellett döbbennem, hogy nem én leszek az emberük. Igazából nekik valami ipari alpinista kellene nagyon jó kondicióval a csomagolós munkákhoz. Ők itt vannak a közelben, ettől merült fel a gondolat.
Azért Maya nincs tökéletesen rendben, taknyos, az már bizonyos. Mondtam neki reggel, hogy vigye a kardigánját, de nem vitte és hazafelé sem vette fel a tesipulcsiját annak ellenére sem, hogy nála volt, sőt, üzentem is neki, hogy venné fel. A másik, hogy este, úgy fél nyolc körül önként és dalolva ment lefeküdni és el is aludt nem sokára. Csak kialussza tán. Kapott némi algopirynt, talán segít.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése