Genius :)

Tegnap Domikám alakított. Egyszercsak megjelent itthon úgy 2 óra tájban. Kérdem tőle, hát te? Hát ő hazajött, mert úgy látta, más is indul, és különben is csak 5 órája volt. Gyanús volt az egész és kérdeztem, hogy lett-e már órarended? Lett. És, megnézted, hogy nincs-e több órád? Meg, meg. Nézzük újra, néz rám kerek szemekkel, hogy de hát itt hat óra van. Háááát, mondom neki, én is úgy látom. Az nem volt gyanús, hogy Mayát nem látod? De gyanús volt, de annyira azért nem, hogy jobban körülnézett volna, vagy megkérdezett volna valakit. Így most jól letisztáztuk, hogy minden nap 6 óra van, 3 óra előtt nem lehet hazajönni. Mentségére legyen mondva, hogy nem volt nála a telefonja. Persze tegnap azért beszóltam a suliba, hogy elnézést, a gyerek hazajött véletlenül.

Viszont örömet okoztak egymásnak a matektanárral, aki először csodálkozott, hogy milyen hamar kész lett a feladatokkal, amit kaptak. Először azt gondolta a tanár, hogy nem jól csinálta, amit kellett, de aztán mikor Domi bekarikázta a végeredményeket, kiderült, hogy minden jó, csak másképp csinálta, mint itt szokás. 
Ma ugyanígy jártak, hogy nagyon hamar kész lett az első feladatsorral és jó is lett, a másodikat adagot csak azért nem tudta megoldani, mert nem értette a szöveges feladatokat. A tanár, aki állítólag nem a mosolygósabb tipusból való, széles vigyorral lelkesedett, hogy genius!!! Dominiknak meg jól esett az elismerés, annál is inkább, hogy a segítsége, Michael is lelkesedett, hogy van őneki egy superman barátja. 
Még írattak vele egy tesztet angolból és az is megnyerte a tetszésüket, azért is kapott dícséretet, hogy milyen sok mindent meg tudott csinálni belőle. Azt hiszem, ma jó napja volt. 

Mayám meg hogy járt szegény. Az egyik baj az volt, hogy az új cipő jól feltörte a lábát, de valahogy még csak csak elvonszolta volna magát a suliba még ma reggel is, ám a mi kedves sofőr bácsink, aki hozta a cuccokat, itt hagyott egy pár hegyes-erős zöld paprikát. Azt még aznap megkóstolta Maya, minden óvás ellenére, gúvadt is a szeme percekig és aztán tegnap éjjel és ma napközben nyekergett, hogy hasmenése van, és csíp rettentően. 
Így ma nem ment el suliba, úgy telefonáltam be, hogy nem megy.

Zsókáék ma vitték el a cicusokat Csaba testvéréékhez, szerencsésen meg is érkeztek, reméljük, jó helyük lesz, megszeretik őket talán. 

Annyira jó időnk volt, hogy kihasználtuk a szelet és a napot, hogy a bebüdösödött ruhákat kiszellőztessük. Sikerült mindent átszellőztetni, és akkor most lesz még ideje a kabátoknak kirúgni is magukat a gyűrődésből. Még a nagypaplanokat kell majd kiszellőztetni, ha sikerül, bár ha a többi átszellőzött, akkor ezeknek is menni kell.