Zajlik az élet: NI number- TB szám

hétfő, július 27, 2015

NI number- TB szám

Reggelre megint arra ébredtünk, hogy ugyan a hétvégén tudtunk fűteni, de már megint nyekereg a gázóra, és az hagyján lett volna, ha csak nyekereg, de gázt se adott. Megint próbáltam hívni az ingatlanirodát, hogy segítsenek valahogy. Odajutottunk, hogy hívjam fel én a Scottish Powert, akik a gázt és az áramot is adják, mert ugye mi vagyunk az ügyfelek. Fel is hívtam őket, de hát azért az angolom, meg a szakkifejezések, hát, nem ment teljesen gördülékenyen. Egész sokat ki tudtam hámozni abból, amit mondott a kisasszony, de volt néhány dolog, amit egyáltalán nem értettem. Végül délután, még mikor végeztem Neath-ben a dolgommal, visszahívtam Hayleyt, hogy ha meg tudná tenni, beszéljen már ő is velük, mert így nem fogunk egyről kettőre jutni. Még a vonaton ültem, amikor hívott, hogy mire jutott, de aztán végül leírta emailben is, mert valami kódot is kellett volna felírnom, az meg már egyáltalán nem ment. Itthon pedig némi nyomkodás, ki-be pakolás után csak lett gáz, de még mindig nem azt az összeget mutatja, amit befizettünk mínusz amit elhasználtunk, hanem sokkal kevesebbet. De legalább megy a fűtés. Süvít kinn a szél, viszont nem esett. szerencsére. Mondhatni zéró az, ami eső ellen nálunk van és használni lehetne. Ez ide nem elég.

Délután nem sokkal elmentem be a Swansea vasútállomásra, amihez csak időben le kellett szállnom a házunktól úgy 50 méterre megálló buszról. Ez sikerült. Jó korán értem oda, annyira, hogy a 18 perccel korábbi vonatot is elértem, pedig még jegyet is vettem magamnak is és a jövő hét péntekre Csücskömnek is. Odafelé alig voltak a vonaton, visszafelé pedig mint a kínaiak. Olyasmi vonatot kell elképzelni, mint otthon a Bzmot, csak ez sokkal kultúráltabban nézett ki és alacsonypadlós. Mikor odaértem, hát keringtem egy darabig, hogy hol is lesz a központ, ahova mennem kell, de a legjobb barátom, a Google ismét a segítségemre volt, csak épp hogy át nem estem rajta. Mikor bementem, a biztonsági őr kedvesen kihajtott, hogy menjek vissza 2-re, mert ez ugye nem váróterem.

A legmeglepőbb kérdés az az volt, hogy ez az első házasságom vagy ha már a második, akkor hogy hívtak akkor, amikor még a Tibor volt a férjem, és mikortól meddig tartott az a házasság. Hát, csak talán évszámot tudtam mondani, dátumot nem.
10 nap és 4 hét között jön majd meg a TB-számom valamikor. Ezenkívül végigegyeztetett minden személyes adatot, és amiről eddig sehol nem olvastam, kérte a magyar adószámomat is. Azt meg se kérdezte, hogy miért és hogyan kerültünk ide.

Mikor visszaértem Swanseaba, némi keresgetés után megtaláltam a nekem kellő buszmegállót. Nem nagyon látni, hogy melyik megálló melyik buszé, de most ott benn a bevárosban mégis sikerült megtalálnom. Persze felszálltam egy olyan buszra, ami hazáig jól el is hozott volna, ha most kivételesen nem az Aldit akartam volna meglátogatni. Oda nem volt tökéletes, de nem kellett túl sokat gyalogolnom, hogy mégis odaérjek. Nagyon kedvesek és segítőkészek az emberek. Az Aldi pedig szintén olcsóbb, mint a Tesco. A múlt héten vettem ott egy zuhanycsövet, ami végül nem lett jó 8 fontért. Most az Aldiban szinte ugyanazt megvettem 2-ért és ez jó is. A Tesco pedig visszavette szerencsére a másikat. Aldizás után pedig pont ott szálltam le a másik buszról, ahol akartam. Azért ne kisebbítsük a Google Maps érdemeit, de sokat segített az is, hogy már többször megjártuk oda-vissza a terepet.

És akkor a képek. Itt kérek elnézést minden fotózni tudó olvasómtól; én nem tudok, csak próbálkozom. Ez sikerült. Majd még a ház külsejéről is készítek képeket.