Ma reggel (20-án) aláírtuk a házra a szerződést, Utána felmentünk a házhoz az ingatlanügynökkel együtt. Érdekes, hogy itt a gáz és a villany feltöltőkártyáról megy. Majd mennünk kell postára, hogy töltsünk rá. Miután az ügynök elment, elindultunk gyalog át a Tescoba, hogy egyrészről megebédeljünk, másrészről bevásároljunk néhány dolgot.Különös tekintettel a tisztítószerekre. Vettünk egy forralót is, felmosó felszerelést, szivacsokat, miegyebet. Utána visszamentünk a házhoz szintén gyalog,
Ez a Tesco nagyobb, mint ami itt van a belvárosban és egy olyasmi részét képezi, mint Magyarországon a Stopshopok,, vagy pl. az Újbuda Center a Hengermalom útnál. Annyi a különbség, hogy nagyobb a terület és a boltok is nagyobb helyet foglalnak el.
Valamelyest jutottunk előbbre a takarítással, de holnap muszáj vennünk egy porszívót. Az egész ház szín padlószőnyeg, kivéve a konyhát, fürdőszobát és a szélfogót. Ez utóbbi kettőnek a padlója oltári szutykos és tán nem állítok valótlant, ha azt mondom, hogy büdös is. Holnap majd ezt valahogy meg kell oldani, nem tudom, hogy milyen tisztítószerrel sikerül megszabadulnunk a bűztől. Szerencsére az is kiderült, hogy valahogy nem tudtuk működésre bírni a zuhanyzót, vagy azért mert nem értünk hozzá, vagy azért mert nem jó. Így még megbeszéltük Hayley-vel, az ingatlanos jobbkezével, hogy holnap feljön hozzánk Andy megmutatni, hogy mit kellene vele csinálni, vagy ha nem, akkor legalább saját szemével látja, hogy nem működik.
Késő délután buszoztunk haza, illetve csak majdnem, mert egy megállóval hamarabb szálltunk le, mint kellett volna. Így még sétáltunk egy kicsikét.
Kis lazítás után aztán én még le akartam menni a partra, mert valahogy úgy van, hogy 9 körül van itt a dagály. Apályt már láttunk, de a dagályt múltkor nem tudtuk kivárni. Benikém itthon azt mondta, hogy ő nem akar jönni, aztán mikor már visszafelé jöttünk, találkoztunk össze vele, hogy ő mégiscsak leszaladt utánunk. Ezzel mondjuk nem lett volna baj, de nem szólt a másik két testvérének, hogy eljött utánunk, ők meg aggódtak. Nekik még nincs simkártyájuk, így nem tudtak utánunk szólni.
Aztán itthon (mármint a szállodában) még vajúdtunk egyet azon, hogy ki hol lakjon majd a házban, de egyenlőre még nem tisztultak le a vonalak. Talán pár napon belül kiforrja magát. Mindenesetre egyenlőre nem tűnik egyszerű történetnek.
2 megjegyzés:
Szia :)
Régóta olvasom a blogod. Biztos írtad, de nálam valahol kimaradt, hogy külföldre költöztök. Ma tágra nyílt szemekkel olvastam a bejegyzésed. Azt hiszem, hogy egy nagy kalandba vágtatok bele. Drukkolok, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy szeretnétek :) Üdv: Erzsi
Szia :) köszi a bíztatást. Az a helyzet, hogy Kapitány szavával élve (Madagaszkár pingvinjei), lehet, hogy egy kicsit sokáig maradt fenn a paranoia sapink. Nem nagyo híreszteltük, csak a legszűkebb ismeretségi kör egy része tudott róla, még édesapámék is csak 2-3 hónappal hamarabb hallottak róla először. Csücsköm egy kormányzati háttérintézményben dolgozott és nem akartuk, hogy időnek előtte felmondjanak neki, mondván megingott benne a bizalom.
Megjegyzés küldése