9-kor indultunk. A busz cseh volt, a sofőrök szinte egyáltalán nem beszéltek angolul, viszont cserébe volt egy kedves srác, aki utaskísérőként volt velünk, ő szépen beszélte a nyelvet. Prágáig mentünk egy busszal, ott váltottunk másik buszra. Eredetileg úgy kaptunk jegyet, hogy volt két helyünk a sofőr mögött, amiket Lilinek és Dominak szántunk, mert ők bírják a legkevésbé a buszozást. A másik négy hely középen volt két egymás mögötti sorban. Lili tudott ott elől ülni, de Domit hátra küldték, mert az ő életkora túl kevés ahhoz, hogy ott ülhessen. Nem is volt baj, hogy ott ült, mert régebben volt olyan, amire leginkább azt mondhatnám, hogy alvajárt. Most, hogy jól ki volt fáradva a sok egyhelyben üléstől, nagy nehezen elaludt valamikor éjfél tájban, aztán némelykor nekiindult volna, de mivel nem engedtük, hát volt ott minden. Csapkodás, káromkodás. Egyáltalán nem volt magánál, csak úgy nézett ki, mint aki ébren van. Így mi alig-alig aludtunk és Mayám se nagyon aludt amiatt, hogy Domi zaklatta, hogy engedje ki. Aztán reggel persze nézett, hogy miről beszélünk.
Prágában buszt váltottunk, és ugyanaz volt a felállás, mint az első buszon. Ugyanúgy csak az utaskísérő beszélt angolul, de itt legalább már volt a csehországi szakaszon Wifi. Még mielőtt elidultunk, kaptam egy emailt, hogy az a két lakás megtekintés, ami le volt fixálva, azok meghiusultak, mivel kivették őket mások az alatt a néhány nap alatt, amíg az az ügynök szabadságon volt. Így nagyon fontos volt, hogy legyen valami 1-2 napon belül, amit megnézhetük. A wifinek és az okostelefonnak hála, sikerült onnan megválaszolgatni azokat az emaileket, amiket kaptam válaszként a megkereséseimre.
A cseh határon volt egy ellenőrzés, pont ugyan olyan, mint amilyen anno a pártállami időszakban volt. Utána még kétszer megállították a buszt, egyszer volt egy rutinellenőrzés, aztán másodjára már célzottan egy csoporthoz jöttek, akik velünk utaztak. Kisgyerekkel jöttek és hát.... nem voltak túlságosan szimpatikusak, kivéve a babát. Ő cuki volt és ahhoz képest , hogy milyen kicsi volt, nem is nyűgösködött túl sokat. Végülis nem volt velük semmi, azon kívül, hogy nem volt túl megnyerő a viselkedésük és a kinézetük. Továbbengedték őket. Legközelebb a francia-angol határon volt ellenőrzés, de ott mindkét oldalon. A franciák kissé flegmák voltak, ott fel kellett tenni a nagy bőröndöket az átvilágító rendszerre, majd megszakadtunk bele.
Mert persze nem lehetett azt csinálni, hogy Csücsköm segíthessen, mert nem lehetett kiállni a sorból.
Az angol oldalon nem volt átvilágítás, csak útlevélellenőrzés. Ott viszont nagyon kedvesek voltak. Együtt mehettünk ugyanahhoz a határőrhöz. Leellenőrizte az útleveleinket és már mehettünk is.
Én eredetileg azt hittem, hogy komppal megyünk, de nem, a csalagúton mentünk át végül. Nagyon furcsa volt.
Londonban, mikor megérkeztünk, volt még rengeteg időnk, mert 12-re érkeztünk és csak fél négykor ment tovább a buszunk. Ettünk, kicsit lazítottunk és néztük a forgatagot a Victoria Coach Station-ön.
Rengeteg ember volt ott. Mire megérkeztünk Londonba, már mindegyik gyerek azt mondta, hogy már tudják, hogy többet nem akarnak busszal jönni, inkább repülnek, akárhogy is.
Azt hittük, hogy mindenütt rá kell fizessünk a csomagokra, mert a legnagyobb méretű bőröndök voltak csurig pakolva, nehéz volt mint a só, mindegyik.
Swansea-ba este 9 körül érkeztünk, egy őrült vágta után. A sofőr nyomta, ahogy a csövön kifért és mindemellett kísérletet tett arra, hogy megfagyasszon bennünket.16-17 fokot tartott a buszon. Aztán mikor megálltunk sofőrt cserélni, az új sofőrt kértem, hogy hagyjon fel ezzel, ő meg azon panaszkodott, hogy nem nagyon ismeri a busztipust, nem is tudja, hogy hol kellene állítani. De aztán megtalálta, és állított rajta.
Mikor ideérkeztünk, Csücsköm telefonján néztük, hogy merre is kellen megközeliteni a szállodát, de nem nagyon mentünk el a térképen, Jó irányba indultunk, de mégis, bizonytalanok voltunk abban, hogy merre kerüljünk, vagy nem kell megkerülnünk egy hidat. Aztán valami ünnepségféle résztvevői lógtak ki az utcára, poharakkal kedélyesen beszélgetni. Őket szólítottuk meg, hogy tudnának-e segíteni. Egy kedves idősebb úr egész hosszan elkísért bennünket, hogy meg tudja mutatni, merre kell menjünk. Mikor ő visszafordult az ünneplőkhöz, mentünk tovább és nem sokkal később Csücskömék magyar szót hallottak. Egy fiatalember beszélt telefonon, és mikor látta, hogy mosolyognak a bajszuk alatt az enyimek, akkor szóba elegyedett velük, Én úgy mentem vissza hozzájuk. Érdekes, hogy még meg sem érkeztünk és már találtunk olyat, aki adott esetben kedves ismerős lehet a későbbiekben.
A szálloda, azon kívül, hogy van egy kis konditerme és egy kis uszodája, semmi különös, egy vidéki szálloda. Szűken, de elférünk, és ami régen fordult elő velünk, ágyban aludtunk A wifi az maga a katasztrófa. Mindennap, minden egyes alakalommal újra kell csatlakozni és a minősége sem az a tökély. Majd most már valami mosodát kell találnom, mert megesz bennünket a mosatlan. Itt a szállodában viszont darabonként számolják és nagyon drága minden ilyesmi.
Ma reggel akárhogy is álmos voltam, fél nyolckor felébredtem és lementem vissza a buszállomáshoz, a Tescoba. Mikor elmentem egy másik bolt mellett, eltűnődtem, hogy vajon nyitva lesz-e egyáltalán, mert a másik bolt az zárva volt.
Nyitva volt, mert éjjel-nappali. Vásároltam reggelinek valót, és próbáltam venni egy adaptert a konnektorba. Sikerült mindkettő, csak az adapter nem volt elég erős, nem tudtuk használni, Délután visszacseréltük.
11.15-re mentünk az egyik ingatlanoshoz, akiknek nem túl messze van az irodája. Onnan elvittek bennünket megnézni egy házat, ami meglehetősen kicsi volt de a hab a tortán az volt, hogy a tetőtéri szobában erőteljes húgyszag volt. Így abban maradtunk, hogy nem választjuk. Volt még egy lehetőség ugyanennél az irodánál , de ahhoz, hogy megnézzük, délután vissza kellett mennünk. Ez nem is volt akkora probléma, mert 2-re kellett mennünk még egy házat megnézni és onnan visszaútba mentünk vissza az ingatlanosokhoz, akiknél először voltunk. Sajnos nem tudott mindenki jönni, a gyerekek közül jött Beni, Lili és Maya. Domi ment apjával venni egy másik adaptert, ami végre működik.
A második ház fenn volt a hegyen, de mindenki óvott bennünket a környéktől. Az első ingatlanos is és a taxis is, aki felvitt bennünket oda. A ház maga amúgy kicsi és eléggé lepukkant volt.
A harmadik ház egész jól néz ki és ami a legfőbb, ki is adják nekünk. Most volt frissen festve és a konyha is egész jól néz ki. Vannak a falban ilyen kis beépített szekrények és összesen 3 szinten van. Majd alkalmasint teszek fel képet is.
Hétfőtől mienk a ház. Holnap mennünk kell bankügyeket intézni, a gyerekeknek az iskolát és ki tudja még mit. Bútort kell valamennyit venni, edényeket, stb.
Este még elmentünk enni valamit, vásárolni és a nap megkoronázása az volt, hogy egyrészt én lementem a fiúkkal az uszodába, amíg Csücsköm összecsiholta a laptopot, meg a többi kütyüt a konnektorokkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése