Ma nem kellett főznöm, mert tegnap főztem egy nagyobbacska fazék tárkonyos levest, amiből jó ha mindig van itthon, mert Domi ha válogat, akkor ezt akkor is megeszi. Így a maradék ment a mélyhűtőbe. A tavalyi dió még mindig tartott, és sütöttem aranygaluskát, meg csináltam hozzá vanilia mártást. Sikerült annyit csinálnom, hogy mára el is fogyott.
Kissé bajban voltam, mert tegnap mikor voltam vásárolni, hoztam haza 1 kg kenyeret és 6 zsömlét, és úgy elfogyott, hogy nyoma sem maradt. Így délután, mikor Gergő elment, utánaszóltam, hogy ha véletlenül boltba tévedne, akkor hozzon nekünk is 6 zsömlét. Már nem akartam volna elmenni ma is boltba. Majd holnap hozok megint. Tulajdonképpen azért fogyott el, mert hosszú hónapok után elővettük a grillsütőt, amiben melegszendvicset lehet sütni, és akkor most mindenki tobzódott a melegszendvicsevésben.
Ebéd után kicsit később pedig lementünk a diófához és vittük a létrát, jól össze tudtunk szedni egy nagy rakás diót. Megint nem fog kelleni dióra költeni.
Este, mikor már hazajöttünk, felhívtam Icanénit, hogy vajon holnap reggel hozzak-e neki brokkolit, vagy nem szeretne, de azt mondta, kér. Ezenkívül az is kiderült, hogy a szomszéd Lajos bácsit 2 nappal ezelőtt elvitte a mentő agyvérzéssel. Azóta nem tud magáról. A hozzátartozói nem sok reményt fűznek a felépüléséhez.
Marika már itthon van a kórházból, még nem mertem felmenni hozzá, Gergő azt mondja, nem nagyon találja a helyét és nem nagyon tud aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése