Igyekszem valahogy még a nem túl messziségből sorrendbe állítani, hogy mi minden történt. Hosszú sora van annak....
Még május elején megbeszéltük Lilivel, hogy miben szeretne ballagni. Így abban maradtunk, hogy ingecske, szoknya, harisnya, cipőcske. Ebből szinte semmi nem volt, mert ami inge volt, az tiszta műanyag volt, így abban maradtunk, hogy nézünk valami pamut vagy legalábbis magas pamuttartalmút. Amit láttam tiszta pamutanyagból, az szinte megfizethetetlen. Vagyis nem az, csak nekem volt sok a 7000,- körüli ár. Kár érte, mert álomszép volt és ami fontos, puha. Végül abban maradtunk, hogy kaptam egy egész jót, úgy 3000-ért. A lányokkal együtt voltunk a Hádában is, többször is. Amikor egyszer Lilivel voltam, akkor találtunk egy olyan szoknyát is, ami jó neki és jól is áll. A cipővel már bajosabb volt, mert vettünk egy cipőt, ami végül úgy, hogy itthon is felvette többször, nem vált be. Így abban ballagott, amit én vettem magamnak. Maya szépen felkontyolta a haját és ki is festette egy kicsit, csak annyira, hogy pont szép legyen.
Június elején volt a lomtalanítás és nagyon szerencsésen jött ki a lépés. Csücskömnek nem kellett szabit kivennie, eső nem esett, és gyönyörűen összecsoportosítottunk mindent, átválogattunk, amit kellett kidobtuk.
Sikerült jó néhány dologtól megszabadulni, odaadni olyanoknak, akinek szüksége van rá. Most egész rend és tisztaság van a garázsban és még táncolni is lehetne, akkora a hely.
Liliéknek a ballagási pogácsát bevállaltam, és úgy sütöttem, hogy jutott a tanároknak is, a tanárbúcsúztatóra is és a délutáni "partyzáshoz" is. Szép volt a ballagás is, a gyerekek is.
Tanítás után már menni kellett az új iskolába, hogy orvosi alkalmassági vizsgálatra menjünk, aztán majd most kedden kell mennünk az okmányirodába új diákot kérni, aztán csütörtökön beíratkozni.
Közben persze jöttek a népek, hogy megnézzék a házat, de még eddig senki nem mondta, hogy pont erre vágyna. Némelyek kifejezetten nem voltak kedvesek. Sem velem, sem az ingatlanossal.
Beniéknél is megvolt az évzáró, és szerencsére kiderült, hogy tényleg megkapta az iskola az engedélyt, így maradhatnak. Mondjuk az utolsó szülőin is ezzel kecsegtettek bennünket.
Kiseszter "szerencsétlensége" volt az én nyaralásom az elmúlt 1-1,5 hónapban. Ő kórházban, szanatóriumban volt, én pedig használhattam a kocsiját. Sokkal könnyebb volt az életem, már ami a dolgok logisztikázását illeti. Nagyon szép helyen volt szanatóriumban, most, mikor elhozni mentünk érte Mayával, még mókust is etettünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése