Szombaton dolgoztam!

Annyira idejében odaértem, hogy még korán is volt, de azért mikor láttam a többieket bemenni, mentem utánuk. Beosztottak egy földszinti kioszkba, ahol úgy tizen dolgoztunk összesen. Többen voltak, akik már visszajárók voltak, de kezdőkkel is találkoztam. Nekem is feltették a kérdést, hogy a pultban akarok-e dolgozni, vagy inkább mennék a konyhába. Hát az utóbbit választottam inkább. Kicsit sem voltam biztos abban, hogy a hangzavarban képes lennék megérteni egy-egy rendelést. Hátul a konyhában viszont megmutatták, hogy mit kell csinálni és lehetett vele haladni. A magam részéről azért arra jutottam, hogy ha véletlenül focimeccsre támadna kedvem menni, akkor egyáltalán nem ilyen helyen akarnék jól lakni. 

Az étellel biztos nem volt baj, csak annyira le volt minden egyszerűsítve, hogy nagyon. A hamburger az egy darab, igaz méretes hús, egy szelet sajt és egy hamburger zsömle volt. Se zöldféle, se mustár, se ketchup, semmi. 

A másik, ami a minimalizmus jegyében készült, az a hot dog volt. Volt egy bagett és egy hosszú hot dog virsli forrón, aztán jó napot. Kinn az előtérben, ahol a népek álldogálltak, ott azért volt kitéve mindenféle szósz, de hogy azt hogy oldották meg a vevők, hogy rátegyék, azt nem tudom. Ilyen kis etető polcok nem nagyon voltak. 

Munka előtt át kellett öltözni részben, adtak fekete polót és egy thermo pulóvert, a ruháinkat és a táskánkat pedig be kellett csomagolni egy nagy zsákba és azzal a nagyon erős kábelkötözővel összezárni. 

Addig, amíg nem lett nekünk egy kis szünet, egész rendben volt minden, de akkor valahogy hirtelen el kezdett rázni a hideg, de annyira, hogy alig tudtam bármit is csinálni, vagy ha mégis, akkor nagyon remegő kezekkel. Valószínű, hogy valami már akkor bújkált bennem, mert aztán itthon is volt még ilyen tegnap délután és éjjel. A délutánit jobban átvészeltem, mert rögtön bevettem lázcsillapítót, de éjjel, az maga volt a katasztrófa. Már csak arra ébredtem, hogy annyira ráz a hideg, hogy levegőt alig kapok miatta olyan izmaim is mozognak, amikről azt sem tudtam, hogy léteznek.

Aztán nagy nehezen felöltöztem pulcsi, mellény, zokni, nadrág plusz egy takaró és szégyen szemre így másztam  vissza az ágyba, de sok alvás nem nagyon lett belőle, gyógyszer ide vagy oda.