Az valahogy lemaradt a hét krónikájából, hogy Dominik kedden beteget jelentett és egész héten itthon volt végül. Lázas nem volt, viszont annál jobban taknyos és köhögött, meg fájt a torka. Ma ment megint suliba és már vitte a hírt, hogy szerdán Maya is megy. Most már akárhogy is, ha négykézláb, akkor úgy, de muszáj mennie a suliba, pedig azt látom rajta, hogy nagyon nem akar. Nem tudom, hogy mi a csuda baja van a sulival, osztálytársakkal, azon kívül, hogy még mindig nem volt ott eleget ahhoz, hogy legyen ott valaki barátja.
Ő pedig valahogy úgy áll ehhez a dologhoz is, hogy mindenki hülye, csak ő a helikopter, ez pedig nem nagyon mozdítja előre a beilleszkedését, bár ebből a kiindulásból ő nem is akar beilleszkedni, magasról fütyül az egészre. Pedig könnyebb dolga lenne. És megint csak ott tartunk, hogy szépek lehetünk, de okosak nem. Mármint mi, felnőttek.
Vasárnap délelőtt elhoztuk Csücsköm szemüvegét, ami tényleg csak a közvetlen olvasásra jó neki. Már a fél méterre levő monitort nem látja jobban vele, sőt.
Úgy néz ki, Lili egyik szemüvegét vissza kell vinni, mert a fényre sötétedést, amit kértünk, nem tudja egyáltalán. Valami réteg van rajta, de nem csinál semmit.
Délután pedig Mayával felmentünk a Ravenhill parkba, ami nem túl messze van innen. A télen, azt megcsodáltuk, hogy a fák hogy bírják a kiképzést ebben a rengeteg esőben, de azért most, hogy mentünk a parkba, több fát láttunk megrongálódva a viharoktól és egy nagyon nagyot pedig kidőlve találtunk.
Ma pedig összekötöttük a "kellemest" a hasznossal. Ebéd után Mayával egyetemben felmentünk a Lidlbe, hogy holnapra legyen valami ebédnek való is és ne holnap kelljen kapkodjak az ebéd miatt. Ugyanis hetek óta először Csücsköm is tud jönni angolra, mert a pénteki órát ezen a héten és a jövő héten áttették keddre. Úgyhogy holnap korán kell menni, de addigra már kellene legyen ebéd is.
Most már tudom, hogy miről beszél a közmondás, amikor azt mondja, hogy nagyot akar a szarka, nem bírja a farka.
Van itt egy szarkapár a Tesco területen, de pont úgy rakják a "fészküket", hogy lehet látni amit csinálnak. Fészeknek nem nagyon nevezném, vagy ha mégis, akkor a szövőmadarak Afrikában biztos sírnának, hogy ezt fészeknek nevezi valaki. Inkább tákolmány. Akkora ágakat cipelnek, hogy tényleg megkérdőjelezendő az a rengeteg ész, amit az eleség begyűjtésekor látunk. Van, hogy fog egy amúgyis nagy gallyat, elindul vele a fészekhez, de aztán út közben meglát valamit, ami megtetszik neki és megpróbálja azt is felvenni a csőrébe. Néha sikerül, néha nem. Ha sikerül, akkor a fészeknél szerencsétlenkedik, hogy hogyan is tegye le, hiszen az ágak között mindúntalan beleakad a csőrébenlevő a már ott levő ágakba. Szóval fáradságos munka nekik az építkezés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése