Nahát a tegnapi interjú után csodálkoznék, ha visszahívnának. Először is azon akadtak el, hogy miért is nem tudok semmilyen ajánlót felmutatni. Nem nagyon sikerült megértsék, hogy még nem dolgoztam UK-ben egyáltalán. De akkor Magyarországról. Mondom az egyik ok, ami miatt eljöttünk, hogy 12 éve nem kapok munkát magamnak. Akkor a college-ból. De mondom már majdnem 30 éve végeztem. Már az intézmény sem ugyanaz, nemhogy a tanárok ott lennének.
Aztán feltettek néhány kérdést, aminek őszintén értelmét sem láttam, de azért csak feleltem rájuk. Hogy pl. milyen sűrűn kell kezet mosni egy konyhában. Azt válaszoltam, hogy szinte állandóan. De mégis mikor? Legkésőbb a munkafolyamat végén. Miért jó a teammunka a konyhában? Meg hasonlók. Mindegy, most már ajánlást sem tudok szerezni, legfeljebb az itteni tanáraimtól, ha hajlandók rá. Jövő héten kiderül, hogy visszahívnak-e második fordulóra.
Addig is keresek tovább és pályázok tovább más helyekre.
A másik, hogy ma voltunk Mayával utoljára a gyógytornásznál. Megnézte a sebet a lábán, megmozgatta a lábfejét is, látta, hogy gyalog jöttünk és én csak úgy a kezemben viszem a botot. Mayát gyógyulttá nyilvánította, csak hát még attól, hogy gyógyult, nem hagyhatja abba a tornáztatását a lábának és azért biztos, hogy fog az még fájni, de muszáj erőltesse, tréningezze, mert a suli nem fog közelebb jönni a kedvéért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése