Néhány hete jár egy magyar kislány az angolra időnként és persze előfordul, hogy beszélgetünk. Ő is, nagyon ügyesen, csináltatott magának Travelpasst és erről eszmét cserélvén döbbentem rá, hogy az, amit én úgymond készpénznek vettem, hogy biztos Beni 18. szülinapja után keresztet vethetek a kedvezményes utazására, az szerencsére megcáfolódott. Tehát itt nem addig 18 éves a gyerek, amíg be nem tölti, hanem a 19. szülinapjáig.
Ugyanis a tájékoztató táblán is az van írva, hogy 16-18 éves korig. Az meg valahogy lemaradt, hogy rendesen megnézzem a kártya érvényességét. Ez Magyarországon, az eddigi tapasztalataim szerint, a 18. szülinapon le is járna, mint kedvezmény. Itt nem, egész jövő március 30-ig tudja majd használni a kártyát.
Valamikor az elmúlt hetekben, mikor már a sokadik zacskó krumplin láttam nagyon hamar a zöldülés jeleit, bevillant, hogy van énnekem pincém, csak nem annak hívjuk és nem úgy néz ki. De hideg és sötét. Ez a Harry Potter szekrényke, a lépcső alatt. Már eddig is használtam mindenféle szárazáru tárolására, de most már ott tanyázik a krumpli, a tojás, meg aminek még hűvös kell.
Szombaton, a tervek szerint, mákos gubát akartam készíteni, ami el is készült, csak a mák darálásnak áldozatul esett a szerencsétlen turmixgép, aminek volt ilyen kávédaráló feltétje. Éppen sikerült annyi mákot megdarálnom, hogy elég legyen, de aztán a harmadik adag után a gép belsejéből valami vörös fény kezdett kijönni, én meg nagyon gyorsan elengedtem a kapcsolót és kénytelen voltam beletörődni, hogy itt ma már több mák nem lesz darálva, de ezzel a kütyüvel legközelebb sem, sőt, valahogy utána kell járjak, hogy vajon a kereskedő megjavíttatja-e vagy visszafizeti az árát, vagy mi lesz.
Aztán ami nagy előrelépés volt, tegnap Maya azt mondja, hogy menne vissza a saját ágyába, fel az emeletre, az emeletes ágyra. Hát, akkor nosza, összecuccolt nagyjából, mi felvittük utána az ágyneműket és a maradékot és tényleg fenn aludt. Ki tudtam a kanapé alatt, benne takarítani és mindjárt kicsit jobban néz ki az a szoba. Néhány hónap alatt óriási rendetlenség lett és nem is nagyon lehetett vele mit tenni, hiszen ott volt a kanapé kinyitva, rajta Maya, körülötte pedig mindaz, ami a napjaihoz "elengedhetetlenül" fontos volt. Végre lehet megint tévét nézni, amit ha nem is túl sűrűn, de azért gyakorlásnak csak jó lenne, csak megtennénk, megtettük volna eddig is.
Beni szokott néha feladatok elé állítani bennünket, leginkább olyanok elé, amikhez zéró, vagy minimális a tehetségünk. A legutóbbi ilyen, az ablakának a húzója volt. Ez egy roló, aminek van egy görgője és valami bogyós húzókája. Először a bogyós húzókát valahogy kiugrasztotta a csigaházból és ott lógott használhatatlanul. Na, azt akkor Csücsköm némileg méltatlankodva, de vissza tudta szuszakolni egy csavarhúzó segítségével. Néhány napra, talán egy-két hétre rá, elszakadt a zsinór. Na, akkor nekifogtam keresni zsinórt, gondoltam talán kapok csak úgy magában. Nem, magában sehogy sincs, de szetben is az ötödik helyen kaptam. Mondjuk nem egy észvesztő tétel, 3 font volt, de mászkáltam érte vagy egy hétig. Na, akkor azt átcseréltük, és mivel eddig az ágyára kellett ráállni, hogy az ablakot le lehessen sötétíteni, cserekor megragadtuk az alkalmat, hogy átfordítsuk a túloldalra. Néhány nap után ezt is sikerült kiugrasztania a csigaházból, mert elégedetlen volt azzal, hogy mennyire lehet leengedni. Van ugyanis rajta egy akadály, ami állítja, hogy mennyire lehet leengedni. Mi úgy véltük, hogy az úgy jó lesz, mert be se látnak, már világos se nagyon jön be, de még volt vagy 2 cm a párkánytól. Hát azt még jó lett volna, ha inkább szól, hogy szeretné azt is betakarva látni, de nem, inkább erőből megoldotta. Csücsköm meg szegény, próbálta megcsinálni, sikerült is neki, csak szenvedett vele eleget. A keze az amazonbeli pakolástól kissé le van merevedve, fáj is néha, pont nem ezt írta fel neki az orvos. Mostanra már igen határozott kérés lett részünkről, hogy ha valami nem pont olyan, mint ahogy szeretné, akkor még azelőtt szóljon, mielőtt elrontódik.
Hátha.....
A múltkorában, mikor voltak az ablaktisztítók, megkértem Johnt, hogy a kinti szárító magas rúdján levő csigaházból szabadítsa ki nekem a zsinórt, hogy másikat fűzhessek bele. Sikerült neki az egyik legénye segítségével kiszabadítani, én meg szombaton hoztam új zsinórt és megcsináltam. Hát, lehet, hogy nem ez az előírásos kinézete a dolognak, de legalább működik valahogy. Most legutóbb hagytam rajta néhány csipeszt, hogy a súlytalanságtól a madzag nehogy megint kiugorjon.
Ez van a ház falánál,
ez az oszlop aljában,
ez pedig a görgő vagy 4 méter magasan.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése