Tegnap, a hét elejei nyűglődés után, hogy Maya tesizzen-e vagy sem a fájós lábújjaival, kértem időpontot az orvosnál, hogy nézné meg és adna valami felmentést, amíg végleges megoldás születik. Ha nem említettem volna, Maya mindkét nagyújján benőtt a köröm, de még Magyarországon jártunk vele orvosnál. Ott mindenféle praktikákat, kenyőcsöt ajánlott az orvos, de ez mind mit sem segített, nagyjából ugyanott vagyunk, ahol voltunk. Most, tegnap végül az orvos írt egy beutalót vagy mit a számítógépén az itteni központi klinikának, akik majd kiértesítenek bennünket, hogy mikorra kell mennünk a műtét miatt. Itt ilyeneket nem csinálnak.
A tesitanár viszont nem tágít, azt mondja, hogy csak tornázzon Maya, nem nagyon érdekli a felmentési javaslat. Még nem tudom, mi lesz a megoldás. Azt azért most nem lehet mondani, hogy nem mozognak, hiszen minden nap 30-35 percet gyalogolnak az iskolába és ugyanannyit vissza. Szerintem ez az időszak kibírható lenne tesi óra nélkül is, aztán ha majd már rendbejött, akkor tesizzen. Nincs itt olyan dolog, amiről lemaradna. Nem csinálnak semmi olyasmit, ami hiányzana bármikor is. Röpiznek, esetleg pingpongoznak, táncolnak. Nincs kötelezően előírt megtanulni való. Viszont nekem most többet ér, hogy elmegy a suliba, végre, mint az, hogy tornázzon is. Na, majd még megálmodom hétfőig.
Ma reggel, Domi olyat talált mondani, hogy nagyon meglepődtem. Azt monta reggel korán, hogy milyen jó, hogy péntek van, mert ezen a héten pénteken 2 matek és 2 angol órájuk is lesz, és az milyen jó is lesz. Én ilyet még nem hallottam se tőle, se másik gyerekemtől.
Az egész héten és a múlt héten is olyan gyönyörű időnk volt, hogy az csoda. Szépen sütött a nap, 16-18 fokok voltak nap közben. Igazán kellemes nyárutó volt. Állítólag hétfőtől jön a nemulass.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése