Sáska hadak....

Szerdán voltak ablakot mosni, mikor nem voltunk itthon. Szerencsére számítottam rá, hagytam itthon Lilinek pénzt. Amikor jöttek, ügyesen kifizette őket. De mást is nagyon ügyesen elintézett, kedden és csütörtökön is ő vette meg a buszjegyüket, mikor mentek angolra. 

Csütörtökön  angol óra előtt az egyik vezető tanár javasolta, hogy gondolkodjak el rajta, nem mennék-e át mégis a másik csoportba. Abban maradtunk, hogy pénteken még maradok, aztán kedden megyek majd át, és meglátjuk, mennyire értem ott a dolgokat, vagy mennyire tudok velük haladni. 

Pénteken angol után bementünk a központi könyvtárba, ami a Council épületében van, ott egy teljesen külön egység, két emeleten terpeszkedik. Lett könyvtári tagságunk, ami nem csak teljesen ingyenes, de a város bármelyik könyvtárában érvényes. Tehát itt a hegyen levőben is ugyanazzal a kártyával tudunk könyvet kölcsönözni, mint a központiban. Átsétáltunk ott a part egy másik szakaszára. Ez úgy 1 kilométerre van attól a szakasztól, ahova általában kiszaladunk. 

Utána bementünk egy Wilko nevű boltba, aminek a létezéséről sem tudtam egész csütörtökig. Akkor egy nőnek a kezében láttam egy zacskón a feliratot és itthon rákerestem. Olyan háztartási bolt féle, de nagyon sok minden van benne, végül itt vettünk madáreleséget, biztos ami biztos. Majd legközelebb, ha arra járok, kicsit jobban körülnézek, hogy mi mindent árulnak. Aztán még átmentünk a Primarkba, mert nekem nem nagyon volt kapucnis, nyakat védő pulcsim és most már azért volt, hogy fáztam. 
Innen szinte ráugrottunk a buszra, ami felvitt minket a Lidl-höz és a postára. Maya mikor még lenn voltunk a központba, mondta, hogy feljönne a Lidl-höz, de ugye csak akkor szóltunk neki, hogy induljon, mikor már a buszon ültünk. Ennek ellenére ügyesen felért, mire végeztünk a postán. 
Bevásárlás után itthon viszont ha finoman fogalmazok is, pofára estem. Azzal főztem brassóit még reggel, hogy jó lesz az még szombatra is, nem kell majd főzzek. Hát, talán ha maradt 2 adag, úgy elfogyott. 

Maya volt egész héten suliban. Jókedvűen ment és jött is minden nap. Kissé átkeresztelték, de ezzel most nagyon elégedett, szereti, hogy Mijának ejtik a nevét. Még azt is mondta, azt se bánná, ha itthon így szólítanánk. Nekem még eddig nem állt rá szám, de azért majd megkérdem, hogy tényleg így szeretné-e. 
Csütörtökön felhívtam a klinikát, és végül abban maradtunk, hogy menjünk oda, ott megnézi Maya lábát egy szakorvos, és utána lehet időpontot kérni, vagy adnak, ezt még nem tudom pontosan. Ez egy szép, minimum félnapos program lesz hétőn. 

Ma kitettünk madárkaját, de kettő mindjárt el is tűnt. Még nem nagyon tudom, hogy melyik madár tudta leügyeskedni, mert nem volt az annyira egyszerűnek látszó feladat.