szerda, október 28, 2015

Futunk az idő után

Már megint szerda lett, mire idejutottam, pedig minden napra jutott valami. 

Vasárnap Beni még beleöntött az egyik laptopba ki tudja mennyi teát. Maya mentette meg a helyzetet valamennyire azzal, hogy kihúzta a dugót és nekifogott törölgetni azonnal. Aztán jöttek szólni, hogy baj van. Csücskömnek hála, félnap munka után nagyjából túlélte a gép, csak a tapipadja lett oda, de azt én, személyesen nem nagyon bánom, mert állandóan csak a bajom volt vele. 
Ezzel ment el a fél hétfő. Aztán odaát voltam a Tescoban a három szemüvegessel, hogy elkészíttessük a szemüvegüket, de csak Benié lett megrendelve. Lili nem talált magának keretet, ami tetszett volna és nem a csillagos eget verte az ára. Mayáét pedig csak lehet megrendelni, hogy van a boltban optikus. Mire mi átmentünk, már nem volt egy sem a fedélzeten, de ez az információ egészen új volt nekünk. 
Lili előkereste egy régebbi keretét is, de aztán végül abban maradtunk, hogy a mostaniba szeretné beletetetni az új üveget. 

Tegnap délelőtt a fiúkat felvittem a fodrászhoz, aztán kifizettem és otthagytam őket, mert akkor nagyon kellett volna rohanni, ha meg is várom őket. 

Ma reggel pedig Mayával voltam megint  orvosnál, így már hajnalban megint főztem az ebédet, hogy kész legyen, mire indulunk, és mikor megjövünk az orvostól, már csak be kelljen fejezni. 

És most néztem rá, hogy az Advil Ultra Forte, amit Csücsköm szokott néha a fejefájására beszedni, az sima mezei 400 mg-os ibuprofén. Ennyi erővel adhattam volna neki eddig is a 400 mg-os Nurofent is, az is ugyanolyan jó lett volna. Szóval egy kérdéssel kevesebb megint. 

Nincsenek megjegyzések: