Rohanás

Azt nem mondanám, hogy észre sem vettem, de a tény, hogy a hét úgy elszaladt, hogy csak futok utána. 

Kedden ugye megint angol volt, mentem az erősebbik csoportba, de úgy tűnik, majd menni fog ez így is. Itt kevesebb az ami nekem ismétlés, több az új dolog, de hát ez volt a cél.

Szerda az aztán az igazán sűrű nap volt. Reggel ugye 6-kor kelek, keltem Mayát, aztán utána mentem kiteregetni az előző este kimosott ruhát, aminek az a különlegessége, hogy nem büdösödik be még akkor sem, ha az idő nem olyan remek, hogy tényleg meg is száradjon. Pesten, ha kissé többet állt a szárítón, vagy nem eléggé szétteregetve tettem ki, akkor nekem lett valami állott, kellemetlen szaga némelyik ruhának. Ezeket volt hogy inkább átöblítettem jó idő esetén. 
Mikor kiteregettem, futottam a buszhoz, hogy lenn legyek időben az Aldiba, mire Csücsköm odaér. Az ebéd addigra már félig kész volt, mert a reggeli készülődés közepette azt is előkészítettem és már forrt egy darabja. Mikor hazaértünk az Aldiból, folytattam a főzést aztán mentünk angolra egy kis ebédelés után. 

Angol után hazajöttünk, vettünk egy nem túl mély levegőt és szaladtunk tovább a kisebbek iskolájába, szülői értekezletre. Nyáron lesznek a GCSE vizsgák, amit Mayának is jó lenne teljesíteni, ha nem is minden tárgyból, de legalább matekból és angolból. Bíztattak bennünket, hogy meg fogja tudni csinálni, csak ki kell használni minden feladatlapot, feladatot, lehetőséget, hogy tanuljon. Úgyhogy most lesz mit csinálni, tanulhatjuk mi is az angol terminológiát, ami teljesen ismeretlen, főleg matekból. Egyébként pedig az Art tanára Mayának mindenképpen javasolta, hogy menjen majd a Gower College-ba, art szakra. 
Ja és persze azt  is észrevették, hogy Maya, most, hogy már harmadik hete jár a suliba, kezd beszélgetni, használja a nyelvet. 

Ha már ott voltunk, persze megkérdeztük, hogy Domival mi a helyzet. A matektanára odavolt, hogy mekkora kincs nekik Domi, és azt is emlegette, hogy a suliban szinte folyamatosan angolul beszél, ragad rá mint a kosz. Domi pedig boldog, hogy sikerül neki minden és kapja az elismeréseket a tanároktól is és a diákoktól is. 

Aztán menetközben nekem az egyik helyről, ahova jelentkeztem, visszaírtak, hogy kellene nekik egy kisdolgozat arról, hogy mi az amire az életemben büszke vagyok. Ez lehetett akár munka, akár hobbi, akár más személyes része az életnek. A második kérdés az az volt, hogy milyen tulajdonságaim vannak, amiket hasznosnak, szükségesnek érzek a betölteni kívánt álláshoz. A harmadik, hogy miért akarok csatlakozni a csapatukhoz. Ezt a kis esszét megírtam tegnap reggel, ezzel könnyű dolgom volt, emailben kérték. 
Aztán nem túl messze van egy időseket gondozó otthon, oda is jelentkeztem, onnan meg papíron küldtek egy kérdőívet, amit vissza kellett küldeni. Persze papíron, postán. Arról már nem is beszélve, hogy meglehetősen nehezemre esik a nyomtatott betűs írás, de az sose volt az erősségem. Ilyet viszont nem küldhettem el folyóírással. Gyurit is keresték, ők a jövő héten beszélnek újra.