Carmarthen

Tegnap aztán nem fejtettem ki, hogy mi is volt Carmarthenben, mert mire idejutottam volna, már lejárt a lemez. 

Reggel fél 6-kor keltem és 3/4 7 után már egy kicsivel el is indultam a nem túl távoli buszmegállóhoz, hogy nehogy lemaradjak a buszról, mert esetleg a kora reggeli ürességben felvágtat a hegyen és itthagy. Ehhez képest a 7.13 helyett már 7.21-re hipp-hopp itt is volt a busz. Aztán másfél órán át hegyen-völgyön át mentünk, ahol lehetett, mint a meszes, ahol meg nem lehetett, ott mintha tojásokon jártunk volna. Ez az út, végig Carmarthenig alapvetően falvak és kisvárosok közötti kétsávos utakon vitt, a településeken pedig óvatoskodva lehetett csak haladni, mert a busz ugye széles, a szembejövő busz is az, az út pedig keskeny és mindkét oldalán parkolnak. Azért mindig megoldották valahogy. Az utak pedig kifejezetten jó minőségűek, csak annak nem nagyon ajánlanám, aki nem bírja a le-föl és a jobbra-balra kombinációját. 
Amikor leszálltam a buszról, kinéztem, hogy merre kellene mennem és óriási tehetséggel sikerült kiválasztanom a legveszélyesebb útirányt. Mentem négysávos autópálya mellett, át rajta, de túléltem, és ha valaki hívott rám rendőrt, még azzal sem találkoztam. 
Aztán majdnem elsőre megtaláltam az épületet, de csak majdnem. Némi telefonos segítség után már könnyebb dolgom volt. Néhány perccel az érkezésem után már visszafelé mentem az egyik otthonbeli alkamazott az otthon furgonjával visszavitt a buszállomáshoz és jöhettem haza. 
Igazából lövésem sincs, hogy ki, hol nézett el és mit. Amikor én leadtam a jelentkezésemet, akkor egy bizonyos otthonba jelentkeztem. Ebből a carmarhteni otthonból írtak nekem, pedig a jelentkezési lapomon minden adatom is szerepelt. Az is, hogy hol lakunk és az is, hogy hova jelentkeztem. Ők oda, magukhoz kerestek embert, így néhány másodperc múlva pontosan lehetett tudni, hogy én oda, hozzájuk nem fogok tudni kijárni dolgozni, és nem is lenne értelme. Én abban a hitben voltam, hogy mivel ez egy hálózat, esetleg egy központi HR-jük van és azért nem is akadékoskodtam, hogy minek is menjek én oda. 
Na, most már mindegy. Pénzbe nem került, csak az időm lett oda, azt meg kiheverem. Azzal, hogy bevittek a buszhoz, sikerült elcsípnem a hazafele jövő buszt nem sokkal 10 óra után, így egy kis kapkodás után még az angolra is el tudtunk menni. 

Ma este pedig kifejezetten közel levő otthonban is találtam meghirdetett állást, így már le is adtam a jelentkezésemet. 

Több szempontból sem bánom nagyon, hogy megjártam feleslegesen ezt az utat. Egyrészt a buszok, ahhoz képest, hogy mekkora távot tesznek meg, szinte pontosan jönnek a kiíráshoz képest. Szép volt az út, és most már legalább van képem arról, hogy mi mekkora táv itt.