Szóval, most már bizton állíthatom, hogy meggyógyultam.
A múlt héten eléggé sok olyasmi történt, ami jelentős változásokat hozhat az életünkben. Az egyik ilyen, hogy Csücskömet átvezényelték a swing shiftbe, ami azt jelenti, hogy ezentúl nem korán reggel megy dolgozni, hanem déli 1 órára és számításaink szerint nagyjából éjjel 3/4 1-1 lesz, mire hazaér. Hacsak vissza nem csinálják, mert láttunk már ilyent is.
Az egyik műszakvezetője az utolsó délután tudta csak meg, hogy Csücsköm is átkerül a swing shiftbe és látszott rajta, hogy nem túl lelkes az ötlettől, tehát még az is lehet, hogy előbb-utóbb visszakerül. Ha nem vállalta volna be ezt a beosztást, akkor már mondták is volna neki, hogy a viszontlátásra. Mások is jártak így, meglátjuk, mi lesz ebből ebben a formában.
Azt nem állíthatnám, hogy maradéktalanul lelkesek vagyunk tőle. Ez olyan terkintetben még inkább nehezített pálya, hogy éjjel csak és kizárólag egyetlen busszal tud hazajönni, ha a sofőr úri kedve is úgy tartja és nem hagyja ott. És akkor még onnan, ahol a buszgarázsnál kiteszi a busz minden este 20 perc gyaloglás, erőltetett menetben, nehéz munkáscipőben. Ha pedig otthagyja a busz, akkor nincs más hátra, mint a taxi, ami pedig éjjel emelt áron megy. Szóval, kivárjuk, hogy mi lesz, próbálunk alkalmazkodni.
A másik, hogy hétfőn jött nekem egy nagyobb paksaméta a Counciltól, hogy töltsem ki, vigyem vissza, adjam le a különböző irataim másolatával egyetemben legkésőbb a következő hétfőig, hogy aztán lassanként mehessek dolgozni abba az otthonba, amire legutóbb azt írtam, hogy nem hinném, hogy felvesznek, de aztán mégis szóltak, hogy engem választottak.
Annyiból jó, hogy elkezdtem mégis csak az agencynél dolgozni, (még ha most lesz szombaton csak a második alkalom, hogy megyek) hogy így tudok a Council felé munkáltatói referenciát adni, ami úgy tűnik, feltétlenül szükséges.
Amúgy meg most szünet van, a gyerekek itthon vannak teljes létszámban egész vasárnapig, hétfőn megy mindenki újra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése