Mindent meg is kaptunk, de vagy én vagyok sügér, de akkor nagyon, vagy a megvett gép nem jó, de akkor annyira, hogy nyekkenni sem akar.
Ma az orvos után( valószínű, valami vírust benyalhatott) Maya végül feljött velem a Lidlbe, mert már kifogytunk a pékáruból és ott mondja, hogy szívesen enne gyomorfájás ellenére brokkoli krémlevest. Gondoltam, nosza, hiszen pont erre vettem hétfőn a kütyüt, erre ott álltam a készrefőtt brokkolival és a krumplinyomón küzdöttem át, mert nem mozdult. Nagy pofára esés volt.
Aztán hétfőn délután még lementünk a városba, csak előtte bravúrosan megszereztük Lilitől a buszjegyet. A bravúr abban állt, hogy nagyjából akkor elindultunk, amikor tuduk, hogy nekik vissza kell érniük az angolról. Nem a közelebbi megállóhoz mentünk, hanem ahhoz, ahol ők szállnak le a hazafelé jövő buszról. Időközben mi láttuk, hogy jön a mi buszunk, Liliék meg jöttek a szembejövőn. Szóltam neki, hogy készítse a jegyet és elkezdtünk felfelé futni a buszmegállóhoz. A sofőr látta, hogy szaladunk, megvárt, Lili meg adta a jegyet, úgyhogy minden klappolt, le tudtunk menni akkor, amikor jött a busz, nem kellett várjunk egy későbbit.
Elsősorban azért mentünk le a városba, mert a gázszolgáltató kiküldött egy számlát, aztán egy felszólító levelet, de igazából számunkra értelmezhetetlen volt elsőre, hogy mi is a gond. Csücsköm ugyan megfejtette, hogy az előző bérlő vagy a tulaj kb. 3 havi gázfogyasztását akarják valahogy ránkverni. Persze nem rosszindulatból, hanem gondolom ezeket a leveleket itt is automata készíti, minden ésszerűséget figyelmen kívül hagyva. Úgyhogy meg akartuk mutatni a lakásügynökségen, hogy mit szólnak hozzá. Hát ők is azt javasolták, amit mi gondoltunk, hogy mindenképp írni kell nekik, hogy nem úgy van az, vizsgálják ki, hogy mi történt, de ne rajtunk akarják behajtani azt a pénzt, ami más gázhasználatából eredt.
Írtunk tegnap, most várjuk a választ.
Aztán mikor már a buszállomás felé mentünk, valami nagyon elkezdte szúrni a sarkamat. Levettem a cipőt, de semmi olyat nem találtam benne, ami szúrhatta volna, viszont a luk, ami már eddig is tátongott, az még nagyobbra nőtt. Úgyhogy, ha már ott voltunk amúgyis, vettünk nekem egy cipőkét, amit ma avattam fel. Szép is, jó is, remélem kitart egy darabig.
Valamikor a napokban Lili adott egy ötletet. A lényege az volt, hogy van egy dedikált ágyneműhuzat garnitúrája, amit még Magyarországon vettem, magyar méretezésű. Mikor jöttünk, akkor úgy jöttünk, hogy mindenki hozott magával a bőröndjében egy paplant felhúzva, egy kispárnát felhúzva és hozta magával a mikroszálas takaróját. Ez nagyjából sikerült is, csak 2 paplan maradt le, de azokat szinte azonnal pótoltuk. Itt vettünk itteni méretű párnákat, mert mindenki jajgatott a nagypárnája után. A párna itt úgy néz ki, hogy a szélessége megegyezik a nagypárna rövidebbik oldalával, a hosszúsága pedig nagyjából a fele a nagypárna szélességének.
 |
| A nagyobbik a magyar méretezés, és nagyjából a fele a UK méret, csak ugye a bujtató miatt nem jött ki 2 egyforma méretű huzat. |
Eddig mindig azt csináltam, hogy visszagyűrtem a felesleget a cihába, de ez hol egész jól sikerült és kitartott a következő mosásig, vagy sem.
Na és akkor most jutottunk el odáig, hogy az volt az ötlete, hogy vágjam le a felesleget és csináljak ugyanolyan cihákat, mint amilyeneket vettem párat flanellből. Már Magyarországon is varrtam néhány párnahuzatot, mert nem kaptam külön a kispárnákhoz, úgyhogy nagyjából már tudtam, hogy mit és hogyan akarok majd megcsinálni. Az csak bónusz volt, hogy szinte mindegyik nagy huzatból kijött még egy kispárnára való is. Annyi mindenesetre biztosan lett, hogy amíg a párnák bírják, addig a huzatok is kitartanak. Tegnap és tegnapelőtt előkészítettem a huzatokat, szétfejtettem ott, ahol kellett, kivasaltam, kiszabtam és tegnap a 2 varrógépet váltogatva megvarrtam az összeset. Így lett vagy négy nagyobb és talán 3 kisebb huzat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése