Vízhólyag, de mekkora!

A múlt héten többször is viszontagságosan jött haza Csücsköm, de legalább végig tudta dolgozni a munkaidejét és volt néhány este, amikor bevitték a buszpályaudvarra. Ott viszont azzal kellett szembesülnie, hogy a 27A járat, ami amolyan garázsjárat, 23,59-kor nem megy, hiába van benne a menetrendben, már sokkal hamarabb lepattant a buszállomás ajtajáról. Persze megint maradt a taxi. Ma derült ki, hogy nem a buszállomásról indul, bár az van írva, hanem valahonnan onnan a közelből, de máshonnan. Jó fejek ezek az emberek a Firstnél. 

Kedden végül átmentünk a Tescoba és megrendeltük az új szemüvegemet. Néha már egyáltalán nem tudok olvasni vele és még van egy baja, telis tele van ici-pici repedésekkel, amik szintén nem segítenek a jobb látásban. Pedig se nem ejtettem le, se nem gyurmáztam vele, sem semmilyen formában nem voltam ártalmára és még csak épp elmúlt egy éves, de már féléve is tele volt repedésekkel. 

Délután, mikor megjött Maya, zokogott, hogy mennyire fáj a talpa. Mikor nagy nehezen lenyugodott és megmutatta, kicsit sem csodálkoztam, hogy sír, én is sírtam volna. Úgy nagyjából 2-3 húszforintosnyi helyen volt teljesen lejőve a bőr a talpáról egy hatalmas vízhólyag helyén. Lefertőtlenítettem neki és bekötöttem aztán este levettem a kötést, hogy száradjon. Reggel, még fölkelés előtt bekötöttem, zoknit húzott rá, aztán elmentünk a még este megrendelt taxival a suliba, mert már nem lehetett  megcsinálni, hogy nem megy megint. 

Viszont nekem teljesen odalett így a napom. A taxis nem viheti el a két gyereket semeddig sem, nekem kellett velük menni, aztán hazajönni gyalog és befejezni az ebédet. Mikor Csücsköm elment, nekifogtunk Lilivel takarítani, mert holnap jön Andy megnézni a házat, de eredetileg mentem volna az egyetemre, angolórára megint, ahelyett, hogy negyed háromkor elindultam megint a suliba, hogy hazajöhessenek, megint csak taxival. És ez így lesz holnap is és pénteken is. Remélem, hétfőre már járóképes lesz Maya, de azt a cipőt, ami ezt csinálta, mondtam neki, hogy ne vegye fel. Ezt vettük még ősszel, kifejezetten iskolai cipőnek, de már a kezdetekkor feltörte a lábát. Elgondolni nem tudom, hogy miért. Nem azt mondom, hogy márkás cipő, vagy ha az, akkor én nem ismerem a márkáját, de ugyanabban a jó nevű boltban vettük, mint az én kis cipőmet most. Nem is volt olcsó, de az nyilvánvaló, hogy nem fogja tudni hordani sem most, sem máskor. Bár minimális a remény rá, hogy esetleg az árát visszaszerezzem, azért megpróbálom, hátha. Veszteni valóm nincs.

Az iskolai előírásnak ugyan nem fog megfelelni, de amiket ma reggel láttam a gyerekek lábán, hát, tök mindegy, hogy mibe megy. A strandpapucsért már nyilván megszólnák, de a cipője az sokkal jobban néz ki, mint némelyeké.