Ugye azt már említettem, hogy etetem a madarakat. Csak az nem jutott eszembe, még véletlenül sem, hogy ezzel az eledellel esetleg más állatok is jól fognak lakni. Mókusra mondjuk számítottam, de azt még egyáltalán nem láttam nyár óta. Ételmaradékot, krumplit, rizst, tésztát ki szoktam tenni egy kis műanyag tálcában, amiben előzőleg valami felvágott volt. Vasárnap reggel ért a meglepetés, nem mókus jár rá a szarkáknak kitett ennivalóra, hanem patkány. Abban a szúrásban bevettem az ennivalót és dobtam az egészet a kukába. Szegény szarkák meg pórul jártak.
Hát így eszik a szarka, ha a cinkék ennivalóját dézsmálja.
Hétfőn pedig Domikám alakított. A viszontagságos reggeli utunk után ücsörögtünk, hogy várjuk a doktort, hogy átverekedje magát a baleset okozta tumultuson, mikor egyszercsak jön Domitól egy üzenet, hogy de máris induljak az iskolába 2 fonttal, mert sütnek és az alapanyag árát oda kell adnia, meg vigyek egy "container"-t is. Persze visszaírtam, hogy ez így sehogy sem fog menni, mert nem hinném, hogy hazaérek egyáltalán addigra, mire neki mindez kellene, és az sem volt nagyon világos, hogy mégis milyen container kellene neki. Erre persze nem tudott válaszolni, mi meg mentünk Maya lábát a kés alá vinni. De aztán mikor hazaértünk, akkor már telefonon keresett, hogy komolyan gondolta, nem viccelt. Aztán végül abban maradtunk, hogy mondja meg a tanárnak, hogy ma istibizi beviszi a pénzt. Aztán mikor hazajött, akkor már fény derült a konténer miben létére is. Valami olyan tároló doboz kellett volna, amiben egyébként uzsonnát szoktam adni nekik, hogy beletehesse a hazafelé útra a kész piskóta tekercs felét, amit hazahozhattak. Valahogy végül megoldották doboz nélkül is. Épségben ért haza a piskótatekercs, már csak meg kellett tölteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése