A tegnapi nap több szempontból is érdekes volt. Domi és Maya délelőtt elmentek Domi osztálytársaival találkozni, jó nagyot gyalogoltak. Oda is és visszafelé is. Itthon nem nagyon ettek, csak inkább egy kicsit regenerálódtak és Maya némi, általunk még péntek délután vásárolt kencével kimaszkolta magukat estére. Négy óra körül indultak, de akkorra már kezdett is sötétedni, és megint körbejárták a fél várost a délelőtti társasággal, de már kifejezetten csokigyűjtési céllal. Valamikor 1/2 nyolc körül szóltak, hogy esetleg kérnének hazafelé díszkíséretet az iskolától.
Eredetileg úgy volt, hogy megyünk mindketten, de nekem reggel óta rettentően fájt a derekam és estére már lépni is alig bírtam, így csak apjuk ment értük. Én itthon biztosítottam az érkező gyermekek ellátását csokival. Nagyjából úgy 4-5 csoport jött 6-8 gyerekkel. Helyesek voltak, mert összeálltak a kisebbekkel a nagyobbak és általában valaki felnőtt is ment velük úgy háttérből megfigyelőként. Szépen rá voltak ők is készülve, felöltözve, kimaszkolva, kifestve.
Az este csúcspontja azonban az volt, hogy miután felküzdöttem magam az emeletre, kiderült, hogy valami miatt nem működik hirtelen a zuhanyunk vízmelegítője. Fel van minden kapcsolva, a kismegszakítója is jó, de valahogy mégsem kap áramot, talán a kapcsoló tárcsája pukkant meg.
Meglehetősen nagy bénázás volt részemről a fürdés ezek után a fürdőkádban, de ahogy elhallgatom a gyerekeket, ők is küszködnek. Majd holnap reggel azzal kezdek, hogy hívom Selmát az ügynökségnél, hogy sürgős segítség kellene.
Reggel megfigyeltem, ahogy a szarka mitsem törődve a madarászok véleményével, miszerint ő nem csinál ilyesmit, mert az billegős, állt a cinkegolyón és az előtte levő mogyorós zacsit fosztogatta nagy erőkkel. Azt gondoljuk, hogy az első néhány cinkegolyó eltüntetése is a szarka számlájára írható.
Nem akarok senkit sem keseríteni, de itt ma gyönyörű idő volt, egy szál pólóban lehetett kinn lenni a 17 fokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése