Csücsköm első teljes munkanapja egész jól telt, ami nagyon fárasztóvá tette, az a hazajutás nehézsége volt. Este 6-kor végeznek ugye, és 18,35-kor kellett volna felszednie a busznak őket a megállóból, ám a busz meg sem állt, hiába integettek neki. Ugyanígy jártak fél órával később is, ugyanennek a 100-as busznak az utolsó járatával is. Ezután már csak egy X1-es jött fél 8-kor, ezzel tudtak végül eljönni. Az a busz, amivel haza tudott volna jönni viszonylag jól a városból, az pont az orra előtt ment el, amit elkapott végül, onnan még 20 perc gyalog hazaérni. Így végülis 3/4 5-kor keltünk, 5,40-kor indult és este fél 9 körül ért haza.
A tegnap reggele annyiban módosult, hogy nem tudni miért, de késett vagy 10 percet a busz, pedig csak két megállója van előtte, és totál kihalt a város. Mondjuk így, hogy egy busszal le tud jutni egyenlőre az Amazonhoz, még van annyi rátartás, hogy ne késsen el. Hazafelé pedig ahelyett, hogy felhozta volna őket a busz, közölte, hogy végállomás, de tette mindezt a buszpályaudvaron. Így megint kavarni kellett, hogy mivel is tud jönni, de úgy 1/4 8 után már itthon volt, igaz, bőrig ázva. Pont elkapta egy zivatar. Így a ruhái azonnal a mosógépbe, onnan a szárítógépbe kerültek, a cipő pedig ami eddig megúszta ezeket az esőket, fel a radiátorra, mert önteni lehetett belőle a vizet.
Kedden 3 tesztet is írtak, szerencsére ezek mind jól, 100 %-ra sikerültek neki. Azt mondja, hogy nagyon összetett a feladat amit csinálnak, tehát nem elég csak a dobozokat pakolászni, hanem résen kell lenni, hogy mit, hová. De nem átlagos feliratok vannak, hanem kódok, amiket meg kell tudni jegyezni, azonnal szinte. Felírni semmit nem lehet.
Azt, hogy ma reggel hogy ért be, mennyire ázott el, nem tudom, mert pont akkor, mikor indulnia kellett, elég jól esett az eső, viszont a mobilok itt korántsem működnek annyira megbízhatóan, mint anno Magyarországon tették. Természetesen nem a telefon készülék hibája, hanem a hálózaté.
Tegnap megjártuk Mayával Port Talbotot ismét, a kedves idős buszvezető bácsit a helyi 9-es buszon már ismerősként üdvözöltük. Azt néztem, hogy szerintem ő Magyarországon talán kocsit még vezethetne, de hogy autóbuszt, azt biztosan nem. Pedig nagyon rutinosan és jól közlekedett. A doktornéni, akihez tegnap kerültünk, elégedett volt Maya lábával, átkötötte és már jöhettünk is visszafelé. Még hazahoztam Mayát, aztán egy kávé után már indultam is vissza az egyetemre. Délután pedig még mentem bevásárolni és aztán haza.
Még este írtam egy viszonylag hosszú levelet az egyi tanárunknak, akivel beszéltem arról, hogy Gyuri majd csak keddenként tud jönni angolra és említettem a közlekedési nehézségeinket. Az derült ki, hogy valamelyi felsőbb, ha nem a legfelsőbb szinten van egy barátja a helyi Bkv-nál és írjam le a bajunkat, mert nem biztos, hogy más úton is eljut hozzájuk, hogy nem minden kerek.
Ja, és azt még nem is említettem, hogy dec. 6.-ától változtatják a busz elnevezését, ami nem lenne baj, de ezzel egyidőben az útvonalát is, ami már sokkal nagyobb baj lesz. Nem fog ide feljönni a busz reggel, de még nem tudni, hogy mi lesz helyette, hogy tudunk majd lejárni a városba korán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése