A hét elején még egész jó idő volt, aztán tegnap éjjel bejött a hideg, de nagy széllel. Biztos úgy van, hogy az energiafelhasználás szempontjait figyelembe véve fontos és szükséges az évenként kétszeri óra átállítás, de nekem személyesen sosem jön be. Mindig felborítja az életemet. Ha a jó oldalát próbálom nézni, akkor a gyerekek reagálása változott, illetve az ő ritmusukat is felborítja, csak legalább már nem zavarnak fel mindenkit arra fel, hogy ők már ébren vannak. Este nagyon későn feküdtünk le, úgy fél 12- éjfél felé, én pedig már az átállított idő szerint 3.48-kor ébren voltam. Talán, ha nem süvít a szél, akkor vissza tudok aludni, de így nem ment egyáltalán. Lejöttem, aztán már Mayával együtt 6-ra lementünk vásárolni. Ennek megfelelő mértékben voltam álmos nap közben.
Vásárolni az Államkincstár jóvoltából tudtam menni, mert egyébként már nem lett volna miből. Aggódtam is kissé, hogy lesz-e elegendő ennivaló a mélyhűtőben a hétre, hiszen minden gyerek itthon lesz. Persze vannak itthon tartalékok szükség esetére, de azokat tartanám végszükségre. Csücsköm már dolgozik a héten, már ameddig tart a hét.
Előbb-utóbb lépnünk kell valamit, mert ez a felállás így ebben a formában sokáig nem tartható, ha nem javul a gazdasági helyzet. Lehet, hogy megpróbáljuk eladni a házat, bár akkor itt a kérdés, hogy a rengeteg csetresszel mi lesz, azokkal is, amit még 2002-ben kerültek ide a mi lakásunkból illetve anyáék házából. Ez még mindig elég nagy tömeget képvisel.
Péntek este itt volt Ancsa húgom férje és elvitte az egyik régóta nevelgetett növényünket, amit még Nagyanyókánktól örököltem meg és azóta jól megnőtt. Már alig tudtuk mozgatni, annyira nehéz lett. Volt még egy nagyobb növényem, amit szintén elvitt Laci. Így még lett helye azoknak, amik kinn vártak a sorukra, mert nem fértek be. Épp az utolsó este hoztam be őket, a hideg előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése