Kezd kiürülni a ház. A hét végén folytatólag, de most már szerdára koncentrálva pakolásztunk. Kiürítettük a tetőteret, lehoztuk a mi szobánkból az Eszterek által kért szekrényeket, kivittük még a múlt héten a magyar garnitúrából a komódot, és majd holnap ki kell pakoljam a nagyszekrényét is. A mi szobánk szinte üresnek tűnik. Pedig még ott van egy fél szekrénysor, az ágyunk, 1 ruhás szekrény, egy komód.
A szerdára koncentrálás oka, hogy Eszter olyan helyet talált raktározásra, ahol felleltározzák a holmikat, lefotózzák, és aztán lefóliázzák, hogy ne lehessen csak úgy kivenni belőle semmit. Így aztán minden fóliabontásért pénz kérnek. Ja, és a szállításra összeszervezett nap az a szerda lesz. Csücsköm is itthon lesz, Nénje is jön, és csak reménykedünk, hogy nem aznap akarják majd kitenni Kisesztert a kórházból. Bár énfelőlem nézve, ha nekem kell hazahoznom, mert esetleg elkészül a kocsija keddre, akkor az sem sokkal jobb, majdnem jobb lenne a csütörtök, bár keddet rebesgetnek.
Tegnap este még nem is volt olyan tragikus a helyzet, csak fáradtnak éreztem magam és a jó idő ellenére fáztam, de ma reggel kifejezetten nehezen mozdultam meg, kellett idő, míg beolajozódtak az izületeim és rendesen tudtam mozogni a tegnapi bútor hurcolászástól. Már nem érzek késztetést, hogy változtassak a hórukk munkások élete felé.
És még a tegnapi garázs pakolászás közben mit tesz Isten, találtam még vagy 15 doboz könyvet, aminek a katalogizálásával most az elkövetkező 3 napban kellene végeznem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése