A vevőink bankja nem bírja eldönteni, hogy mégis mit is akarnak tőlünk, illetve a vevőinktől, így csütörtökön nem írtunk alá semmit, de még ma sem. Még mindig nem nyilatkoztak, hogy vajon elfogadjàk-e anya meghatalmazàsàt vagy se. Anya közben arra jutott, hogy inkább megpróbál hazajönni, hogy itt írja alá azt a meghatalmazást, ne ez legyen az akadálya a hitelnek.
Hétvégén voltak itt apuék és az összes Magyarországon lakó testvérem és azok gyerekei. Szerencsénk volt, mert jó volt az idő. Ki lehetett nyitni a teraszajtókat, lehetett ki-be mászkálni. Előtte sikerült egész kultúrált rendet és tisztaságot varázsolni, annak ellenére, hogy azért már hetek óta csak dobozok vannak mindenütt. Kaptunk búcsúzóul egy nagyon szép fotókönyvet családi fényképekkel. Aztán ma kaptam még Lacitól egy aggódó levelet, amire nem nagyon tudtam mást válaszolni, mint azt, hogy szinte minden szavával egyetértek, és mégsem.
Izáék hétfőn voltak itt, sikerült egész hosszan, nagyon jót beszélgetnünk.
Pénteken volt itt Nénje és Kiseszter, kiválogattak sok mindent. Amit el akarnak rakni, azok egy részét mindjárt haza is vittük, a másik részét félretettük legközelebbre. Azokat, amik nem kellenek, első körben rábíztam Gergőre, hogy az általuk még felhasználhatónak ítélt dolgokat válogassa ki, és ma jött Pista bácsi a szomszédból, hogy ami neki kell, ő is elvigye. Így a félretolt lomokból alig maradt valami.
Azért azt merészség lenne állítani, hogy üres a garázs, de még a házban is van bőven cucc.
Ma, végre hosszú évek után megint kifizettünk egy adósságot. Ebből is kevesebb van már.
Délelőtt pedig elmentem a diplomáink fordításáért, mert ma lettek kész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése