Anyáknapja -Domiéknál, Liliéknél

Reggel elvittem a gyerekeket a suliba, leszaladtam a postára egy levélért, aztán mikor hazaértem még gyorsan meglocsoltam a paradicsomokat. Előbb persze megkévéztattam Csücskömet. Mikor végeztem a paradicsomozással, megkértem Csücsköm, hogy töltse le nekem azt a progit, amin még régebben próbálta vezetni, hogy mennyit költünk. Úgy nem nagyon működött, hogy én költöm a pénzt, ő meg beírogatja, hogy mire. Most én fogom vezetni és muszáj lesz odafigyelni arra, hogy mit hová teszek, mert a levél a Díjbeszedőtől jött, hogy ejnye, ejnye. Persze nem ennyire kedvesen és barátságosan, pedig én azt hittem, hogy csak kicsit vagyok elmaradva, viszont egyáltalán nem könyveltem semmit sehová. Itt az ideje változtatni, addig amíg nagyobb baj nem lesz emiatt a lazaság miatt. 

Délután pedig elmentem Beniért az uszodába, utána Domiért és Mayáért a suliba. Maya Panaszkodott, hogy valahogy beütötte a jobb könyökét és fáj. nem nagyon tudom, hogy mi van vele, mert nincs semmi nyoma még az ütésnek sem. Lehet, hogy izomláza van, nem tudom. Most várok még egy kicsit, hogy vagy elmúljon, vagy valami nyoma legyen, hogy gond van. Ha szerdán még mindig panaszkodik, elviszem a sebészetre, ide Budafokra.

Domiéknál nagyon meleg volt a terem, mikor bementünk. Jó sokan voltunk, volt ahol a nagymamák is eljöttek. Van egy vers, ami már óvódás korom óta jön velem, most is elmondták a gyerekek. A oviban anno Dévényi Gábor mondta és ott volt a nagymamája is akkor. Valahogy már ott is nagyon kedves versnek tartottam: 

Donászy Magda: Nagyanyónak 

Édes-kedves Nagyanyókám! 
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak 
is van édesanyja. 
Reggel mikor felébredtem, 
az jutott eszembe, 
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe. 
Egyik csokrot neked szedtem,
ödakünn a réten, 
Te is sokat fáradoztál 
évek óta értem. 
Kimostad a ruhácskámat, 
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni 
kevés lenne ez a nap. 
Köszönöm, hogy olyan sokat 
fáradoztál értem, 
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem. 

Minden alakalommal elerednek a könnyeim. Kedvesek voltak, ahogy énekeltek, táncoltak, verseltek, szép ajándékokat készítettek. Utána volt még egy rövidke szülői, mert jövő kedden mennek erdei iskolába, a hétvégén pedig iskolanap lesz, ahol majd játszás, bográcsozás meg mindenféle elfoglaltság lesz. Utána Dominikot átkísértem az  úton és útnak indítottam hazafelé, és szóltam Csücskömnek is, hogy elindult. Utána beültem Liliék anyáknapi ünnepségére. Igazán összeszedettek voltak. Nagyon izgult mindegyik gyerek, de szépen elmondták a versikéket. Persze voltak a versek közt ismétlődések, már ami a tartalmat illeti, a különbözőséget maguk a gyerekek adták. Annyira aranyosak voltak, mindegyik megkereste a szemével az anyukáját, és neki mondta  a versikéjét, de így volt ez Beniéknél is. 

Sosem értettem anno, hogy minek kell ilyenkor az anyukáknak pityorogni. Az évek során csak annyi változott, hogy érteni most sem értem, viszont beálltam én is a pityorgók közé. Sőt, jó hogy nem papírra írok, mert most is elmaszatolódna minden. 

Liliéknél is volt néhány szó az iskolanapról is és az erdei iskoláról is, ők 2 hét múlva mennek.