Még mielőtt elmentem, összekészítettem Csücskömnek az aznapra való uzsonnáját a hűtőbe, vasaltam egy gyorsat az ingen és már szinte mentem is. Szerencsére pénteken úgy vásároltam be, hogy szombaton már ne kelljen sehova se menni, így csak hamarabb főztem meg az ebédet, mint terveztem, péntek este.
Lebuszoztam a mi itteni stadionunkhoz, a Libertyhez, ami nagyságrendekkel kisebb, mint a cardiffi. A Liberty 20.750 főt képes befogadni, Millenium pedig 74.500-at.
Ott várt bennünket 1 busz, aztán később jött még egy, amivel mehettünk át Cardiffba. Nagyjából 1 óra volt az út.
Miután kiszálltunk a buszból, hirtelen rengetegen lettünk, mert úgy néztem, hogy egyrészt a városból is, de más városokból is jöttek dolgozni a stadionba. 2 meccs volt egymás után, úgyhogy mindenkinek ugyanilyen hosszabb műszakja volt, mint nekünk. Már rögtön a kapunál volt egy "mustra", nézték, hogy ki nincs esetleg az előírtak szerint felöltözve, annak került egy megjegyzés a papírjára, hogy mi nincs nála rendben. Olyat azért nem láttam, de lehet hogy volt, hogy elküldték volna a ruha miatt. Pont előttem volt egy nő, akinek valami vászon cipő volt a lábán, azért azt szóvá tették, felírták a papírjára. Mikor ücsörögtünk a leleátón, várva a sorunkra, valahogy kiderült, hogy nem csak hogy magyar, de még Csücskömmel is dolgozott együtt.
Mikor felmerült, hogy csatlakozzunk hozzájuk, azzal a lánnyal, Sophie-val, akivel együtt utaztam, és már előző alkalomal is dolgoztunk együtt, elhárítottam.
Persze mi is szétkerültünk, én maradtam a 3. emeleten, ami az utcaszint volt, Sophie ment a 6.-ra. Többféle egység volt, nagyon sűrűn egymás mellett. Csak annyi volt a szünet a vendéglátós helyek között, hogy betegyenek egy-egy WC egységet, lépcsőt. De egyébként körbe az épület minden szintjén egymás sarkában voltak a kioszkok. Volt, ahol csak étel és alkoholmentes dolgok voltak, a másik tipus az a sörös, némi alkoholmentes innivalóval kis pitékkel, amíg tartott, meg chipsekkel.
Én egy ilyen italos helyre kerültem és nagyon kedvesen a manager kissé átszervezte miattam a dolgokat, úgyhogy megint nem kellett kasszáznom, hanem nagyüzemi sörcsapolás mikéntjét tanultam meg nagyon hamar. Néha voltak kihívások, mert a 6 csapból nem mindig jött sör, néha meg igen, aztán folyt a sör, mindenhol.
Nagyon hosszú volt abból a szempontból, hogy ugyan volt valamikor szünet, de igazából nem sikerült érzékelni, hogy mikor is, mert folyamatosan hömpölyhött a nép. Mindig csak azt hallottam a körülöttem levő pultosoktól, hogy "Next please!" azaz Kérem a következőt!
Arra nem jutott idő és lehetőség, hogy igyak, az a végén már nagyon hiányzott. Egyszer menetközben el tudtam szaladni WC-re, de egyébként levegővételre sem nagyon volt idő. Akkor tudtam enni is egy kicsit, amikor már kijöttem az épületből és vártam a buszra. A busz ott volt idejében, csak az utasok közül késtek páran, jó sokat, aztán valakinek bevillant, még indulás előtt, hogy jesszus, benne maradt a gyűrűm a kapott uniformisban. Na, akkor azért még visszament, úgyhogy lett 3/4 9 mire elindultunk vissza 8 helyett.
Mint kiderült, ez a 3/4 óra nekem nagyon hiányzott, mert pont nem volt semmi sem, ami hazahozhatott volna a buszpályaudvarról, csak egy jó órával később, de azt már több okból sem tudtam megvárni, úgyhogy taxi lett a vége, de legalább hazaértem.
Még annyi, hogy nagyon kultúráltan viselkedett mindenki, még az is, akiben volt egy kis nyomás. Egészen kisbabákat is kivittek magukkal a szülők, ez olyan családi program, mintha kimenne egy család mondjuk a Margit-szigetre piknikezni. Anyák, apák, 1-2-3, ki tudja hány gyerek, nagymamamák, nagypapák, mindenki, akit érdekelt. Azt azért hozzá kell tenni, hogy rengeteg volt a biztonsági ember, a ház sajátjai is, rendőrök is, de nem láttam semmi attrocitást. Attól persze még lehetett, de nem úgy tűnt. Elég nagy a respektje a rendőröknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése