A hét további része a fagyoskodás jegyében telt, néhány este be is kellett fűteni, és nem csak a mosás miatt, hanem mert fáztunk.
Lili apjával együtt összelegózta azt az éjjeli szekrénykét 1-2 órácska alatt, de legalább elégedett vele. Aznap még rendezkedett, hogy mit és hogyan szeretne. Sajnos olyasmire nem nagyon van lehetőség, hogy akár egy képet is feltegyen a falra, mert nem szabad semmit fúrni, faragni, függeszteni, pedig néha jó lenne, nem csak esztétikai okokból, hanem praktikusságból is. Nagyon üresek a falak, de nem csak ott, hanem mindenütt. Bármi, amit fel akarok rakni, valami szörnyű sufnituning lesz, hogy ne sértsünk szabályt, falat, deszkát, stb. Na, sebaj, majd legközelebb másképp lesz.
Csütörtökön Mayát kereste nálam az egyik orvos a helyi rendelőből, hogy megjött a lelete a röntgennek. Mivel nem volt itthon, hétfőn mentünk fel végül az orvoshoz, hogy megtudjuk, mi a helyzet. A röntgent nem láttuk, de a lényeg az, amit már sejtettünk, hogy valamelyik csavar nem pont azt csinálja, amit kellene, lehet, hogy eltört vagy ki tudja. Most egyenlőre várnunk kell, hogy a klinika, ahol műtötték, behívja. Ez itt általában levél formában történik, de majd meglátjuk.
Pénteken pedig lenn voltam Benivel jelentkezni az Esélyegyenlőségi Központban, majd kiderül, hogy össze tudjuk-e egyeztetni a 2 kurzus időpontjait.
Ma reggel megint vicceskedett velem a mosógép, de most az egyszer tényleg volt benne valami, ami miatt nem tudott szivattyúzni. Egy színfogó kendő jutott valahogy a tisztító nyílásba. Jó nehezen tudtuk leereszteni a vizet a mosógépből, hogy el tudjunk jutni addig, hogy kiszedjük onna azt a vackot. Elgondolni nem tudom, hogy sikerült odakeveredjen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése