Kedden délután még mindig nem ehetett, de legalább annyiban előbbre jutottunk, hogy végül az ultrahang alapján azt a döntést hozták, hogy valami nagyon masszív fertőzés nyomait látják a jobb oldali petefészken, ami egyáltalán nem tudni, hogy honnan került oda. A nővérke szerint akár egy bevásárló kocsiról is kerülhetett valami baci a szervezetébe, ami ezt csinálta vele. A gyulladás az biztos. Így átcuccoltak bennünket mentővel a város másik nagy kórházába, ahol a szülészet-nőgyógyászat van. Időközben elkezdtek adni neki valami antibiotikumot, de ettől még volt olyan is, hogy majdnem 40 fokos láza volt.
Mikor megérkeztünk a Singletonba, akkor éppen vacsora idő volt és Mayámnak a szeme már majd kiesett az éhségtől, viszont nem azzal kezdtünk, hogy ehet, hanem azzal, hogy az orvos előbb látni akarta. Miután ezen is túlestünk, jött a nővérke, hogy milyen szendvicseket szeretne, de mondta, hogy ha lehet, valami melegre vágyna. Azt időközben visszavitték, élelmiszerbiztonsági okokból. Azért erre is találtak megoldást, kaptam egy papírt, amin kérték a földszinti éttermet, hogy adjanak meleg ételt az osztály kontójára. Lekocogtam vele és telefonon kérdeztem meg Mayát, hogy mit is szeretne enni. Mikor felértem, nagy volt az öröm és a boldogság. Én pedig, mikor már végre biztonságban tudtam a gyereket, összecuccoltam és elmentem haza.
Már éppen ideje volt, mert az, hogy ő tudott néhány órácskát aludni, az rendben volt, de én összesen nem aludtam a 36 óra alatt egy órányit sem. Azt, hogy enni sem ettem, azt vehetjük a fogyókúrás program részének is akár.
Nem akarom nagyon húzni a dolgot, a 4 nap alatt teletömték mindenféle antibiotikummal és fájdalomcsillapítóval, majd szombat reggel a doktor azt mondta, hogy lassacskán szerinte elmúlik a fájdalom, ő továbbra sem gondolná, hogy vakbélgyulladás, és menjünk haza békével, ha tudunk és ha Maya nem akar mindenáron maradni. Nem, nem akart, de nekem mennem kellett dolgozni, mert arra számítva, hogy ott lesz a kórházban még napokig, bevállaltam szombat délutánra munkát. Lilit kértem meg, hogy a kis közösségi buszról, az 53-asról leszedje Mayát, és így akkor nekem nem kellett felmennem a hegyre vissza, de már nem is volt időm rá. Az mindenesetre kissé megnyugtatott, hogy ha baj van, akkor 10 napon belül garanciával visszamehetünk.
Persze mindezek mellett párhuzamosan itthon is történtek dolgok. Hétfőn, még délelőtt mi elmentünk megnézni egy kocsit, de visszafordultunk kipróbálás, és minden nélkül "megfutamodtunk" a hely és az eladó hatására. A hely talán nem lett volna annyira gázos, de a pasas és a munkatársai már nem adtak okot semmi bizalomra. A konténer sem volt valami vonzó, koszos volt és tele volt mindenféle alkatrészekkel, de ez még tán megbocsátható lett volna, de a pasi az maga volt a katasztrófa. Ápolatlan, mosdatlan, zsíros hajú, kövér, fogatlan, borostás ember, kőműves dekoltázzsal. Első ránézésre, 10 év fegyház, minden kérdés nélkül.
A kocsi pedig ahhoz képest amit láttunk az interneten, egy lepukkant kasztnis és belsős autó volt. Lehet, hogy a motorja az jó lett volna, mert annak szép hangja volt, de a homloklemez és a hűtő közötti lemez az úgy nézett ki, hogy a brüsszeli csipke sírva könyörgött volna a mintáért. Így aztán köszöntük és szaladtunk hazáig.
Kedden végre meghozták a mélyhűtőt, amit lassan el is kezdtünk használni. Szerencsére még koradélben jött meg, de ezt már reggel 7-kor tudtuk, így Csücsköm is el tudott menni vezetni, amit most ez alkalommal már lényegesen élvezetesebbnek talált, ráadásul jól felkészülten indult el. Jó előre bevett fejfájás ellen ibuprofent, és így egész jól is érezte magát.
Szerdán és csütörtökön is dolgoztam. Szerdán éjjel megint jártak itt a rendőrök, hogy keresik az előző bérlőt, megint csak az iskolába irányítottam őket, hogy Domi osztálytársa a lányuk, ott keressék őket. Vagy legalábbis ott meg tudják mondani az új címüket.
Tegnap éjjel pedig, ittlétünk óta először volt áramszünetünk. Mint ma reggel kiderült - mert felhívtak bennünket sűrűn elnézést kérve az okozott kellemetlenségért - valami magasfeszültségű földkábelt vágtak el véletlenül valahol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése