Hát csak kapkodom a fejemet. Már megint hétvége mindjárt.
Hétfőn én dolgozni voltam, Csücsköm vezetni. Szegény egy kicsit szenvedett a dologgal is és az oktatóval is. Maga a vezetés eddig sajnos neki soha nem okozott élvezetet, még akkor sem, amikor szinte naponta vezetett. Ez volt az oka, hogy nagyjából, ha nem volt muszáj neki vezetnie, akkor vezettem én. De most sajnos nincs mese, mert a legritkább esetben tudom este hazahozni, pedig az az egész heti közlekedésnek a rákfenéje.
Az oktatóval alapjaiban semmi baj nem volt, csak valahogy nem jutott el hozzá, hogy nekünk már van jogsink és nem kell vizsgáznunk, csak némi itteni rutinra akarnánk szert tenni, mielőtt kimegyünk a vészbe. Így aztán ő Gyurit 2 órán keresztül "vegzálta", hogy hogyan is kellene fogni a kormányt szabályosan, hogyan váltson, hogyan kezelje a féket, gázt, stb. Engem is folyton kijavított, hogy nem így, hanem amúgy, míg a harmadik, vagy negyedik olyasmi kijelentésnél, hogy ez így nem lesz jó a vizsgán, visszakérdeztem, hogy milyen vizsgán? Nekem nem kell vizsgáznom. Mi??? Na, és akkor magyaráztam el neki újra, hogy idén harminc éves a jogsim és tökéletesen megegyezik az övével, pontosan úgy néz ki, semmi különbség. Ugyanis időközben megkaptuk a brit jogsinkat, ami nekem ha jól emlékszem, 2033-ig érvényes.
Ez volt a fordulópont, hogy a tantusz földet ért, már mentünk is ki a forgalomba. Körbejártuk a várost nagy vonalakban. Majd nagyon résen kell lennem a sebességhatárokkal, mert nagyon könnyű túllépni őket, és úton-útfélen radarok vannak.
Keddre olyan lehülés jött, hogy csaknem kockára fagytunk többször is. Szerencsémre most már, ha ide megyek a közelebbi otthonba dolgozni, akkor többek is el tudnak vinni, vagy össze tudnak szedni útközben, így nem minden nap áztam agyon, vagy fagytam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése