A következő napokat is tavaszinak ígérik, de az előzőek nem voltak annak mondhatók. Volt jégeső, reggeli fagy és ehhez hasonlók.
Azután, hogy Mayát kiengedték a kórházból és kifújtuk magunkat, hétfőn hármasban elmentünk megnézni egy autót Baglanban, ami úgy egy órányira van itthonról busszal.
Felmerült, hogy kérünk-e hozzá hitelt és arra gondoltunk, hogy próbáljuk meg, hátha.
A múlt hét végén kiderült, hogy nem kapunk semennyi hitelt az autóvásárláshoz. Ennek több oka is lehet. Az egyik az, hogy itt eddig semmilyen hitelünk sem volt, tehát senki nem tudta azt nyilatkozni, hogy rendben visszafizettünk mindent. A másik ok, hogy általában 3 év itt tartózkodást szoktak kedvelni a hitelnyújtók. A harmadik, hogy viszonylag kis összeget akartunk felvenni. Nem azért mert kellett volna amúgyis, hanem mert kényelmesebb lett volna a hitelt fizetgetni.
A ezen a héten viszont hétfőn is és kedden is dolgoztam, így abban maradtunk, hogy vasárnap elmegyünk és elhozzuk a kiszemelt példányt. Ami egy 2008-as ezüst színű Vauxhall Zafira lett 1.9-es dízel motorral és 7 üléssel. Ez az Opel itteni megfelelője. (Még ott helyben be tudtunk regisztrálni az útadóra és ki tudtuk fizetni a biztosítás első részletét is).
Szép is, jó is, csak nekem volt nagyon szokatlan, főleg a sebességváltója, ami nem az a kifejezett kezesbárány. Nagyon figyelni kell vele, hogy rendesen a helyére ugorjon hármasba, és egyáltalán az összes többinél is.
Az első úton hazafelé majdnem sikerült legégetnem a kuplungot, de végül mégsem.
Még jó hogy van mérnök a családban, aki megérti, hogy mit mondanak az okosok, hogy miért és hogyan kell bánni a kocsival, úgyhogy Gyuritól kaptam kis vezetési tanácsokat, hogy mit és hogyan. Azóta már jobban összebarátkoztunk, de mindenképp résen kell lenni vele.
Hétfőn reggel együtt kimentünk vásárolni a kocsival, hát, mit mondjak, fantasztikus dolog volt, hogy nem kell megszakadni. Kedden aztán együtt elmentünk az aznapi munkahelyemre és utána még haza egy rövid időre, aztán már mentem egyedül.
És ekkor jöttem rá, hogy mekkora segítség is most az, hogy a kollégáim néhanap hazahoztak. Sokkal könnyebben találtam meg az utakat oda is és vissza is.
Lassan megint lehet mondani, hogy kocsizni jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése