Riadalom, éjjel

Pénteken reggel még nem tudtam, hogy péntek éjjel milyen izgalmakra számíthatunk. Este mi ketten lefeküdtünk aludni valamikor 10 előtt talán, a gyerekek pedig, aki akart, még fenn volt, mikor 1/2 12 körül kopogtattak az ablakon, aztán csengettek. Maya, mivel ő most a melletünk levő szobában vert sátrat még mikor hazajöttünk a kórházból, rögtön mondta, hogy rendőrök jöttek, azok kopogtak, csengettek. Én addigra már ki ugrottam  az ágyból és úgy, amúgy kócosan, álmosan mentem ajtót nyitni, hogy mi a baj. Aztán kiderült, rögtön a bocsánatkérés után, hogy nem minket keresnek, hanem az előző bérlőt, akinek a leveleit a mai napig küldözgetem vissza a feladónak.
Domi is ébren volt még, és mikor már bejöttem, és mondtam, hogy nem hozzánk jöttek (szerencsére, bár nem is tudom, hogy miért jöhettek volna hozzánk) és mondtam, hogy kit kerestek, akkor mondja, hogy hát az osztálytársa a kislány. Na, akkor visszanyitottam az ajtót és még úgy pendelyben kiszaladtam, hogy esetleg majd hétfőn az iskolában érdeklődjenek. Megköszönték és elmentek, de még azért itt percekig zsizsegett a nép. De legalább nem hajnali 3-kor jöttek és nem kommandósokkal az ajtót betörve. 

Szombaton Mayával lesétáltunk a lenti kereszteződéshez, de ez már kicsit soknak bizonyult, nagyon elfáradt, pedig holnap is buszozni fogunk a kórházba. Tegnap is és ma is jó idő volt ruhaszárításhoz, de ma még a nap is ragyogott. Tegnap csak száraz, hideg, kissé szeles volt, de nem esett, csak felhős volt. Ma csak hellyel-közzel volt felhő. 

Ezt tegnap, séta végén lőttem, mint megtudtam, kaméliának hívják.

  

Szombaton jött egy levél a counciltól, kilencedikére  hívtak interjúra, care assistant munkára. Hát majd meglátjuk.