Ez a kislány jaj, de szép!
Ha egyet lép, hozzám lép.
Ha kettőt lép, tillárom!
A karomat kitárom.
Hogyha hármat lépeget,
mondok neki szépeket:
tipi-topi, kislányom,
jer ölembe, virágom!
Bíztattuk Mayát, hogy próbálkozzon esetleg azzal is, hogy "elengedett kézzel", azaz mankó nélkül, ne a popsiján közlekedjen, mondjuk fenn az emeleten. A folyosók amúgyis olyan szűkek, hogy nem nagyon tud még csak felborulni sem (na jó, ez azért kis túlzás), de azért könnyen meg tud támaszkodni akár mindkét irányban, ha szükségét látja.
Azt szokta csinálni, hogy ha fel kell jönnie az emeletre, hogy leül a lépcsőre és a popsiján felugrál aztán a tetején még bekúszik a fürdőszobába vagy ahova indult. Tegnap volt az első alkalom, aztán követte több is, hogy amikor már felállt a lábára, akkor nem ereszkedett vissza a fenekére, ha helyet akart változtatni, hanem megpróbált két lábon közlekedni és mondhatom, egész jól sikerült neki. Szemmel láthatóan őt is örömmel töltötte el, hogy lépeget.
Voltunk kinn megint az utcán sétálni, kicsit sütött a nap, az is tetszett neki. Szóval mintha feljövőben lenne.
Csücsköm vasárnap itthon volt szerencsére és van még 2 napja, hogy pihentesse a tagjait, azaz már csak a mai nap. Azért fizikailag eléggé megterhelő az a napi 10 óra, amit lehúz az Amazonban. Ott is vannak változások, úgy tűnik, hogy bővíteni fogják az épületet, ha nem is alapterületben, de kihasználtságban mindenképp. Van egy rész, amit toronynak hívnak, azt fogják felfelé beépíteni emeletekkel.
A múlt héten minden gyerek itthon volt, szünet volt a sulikban, aztán most indult újra a tanítás. Én közben is jártam az egyetemre, mert ott nem ez a rend érvényes.
Mostanra két hátizsák is megfeküdt. Az egyik Dominiké volt, a másik az enyém. Dominak tegnap vettünk lenn a piacon egy zsákot. Az Istennek sem akart nagyobbat venni, ragaszkodott ahhoz, ami elsőre megtetszett neki, pedig az alig valamivel nagyobb, mint ami volt. Egy pozitívuma van, vannak rajta fényvisszaverő csíkok és elég sok neonzöld pánt.
Az enyém még lehet, hogy bírta volna egy kicsit, de már annyira le volt harcolva, hogy inkább lecseréltem Csücsköm régi hátizsákjára. Ezt valamikor régebben kapta még Ancsáéktól egy karácsonyon, aztán hosszú évekig ezzel járt dolgozni. Amikor elszakadt a vállpántja, még Magyarországon, megjavíttatam és hoztuk magunkkal. Már ez sem ragyog teljes fényében, de amíg még bírja, hordom, addig se kelljen költeni ilyesmire.
Ja és a múlt péntek. Azt hittük, hogy vége lett teljesen a nagyobbik tabletnek.
Lili hívott az egyetemen, hogy jajaj, valahogy leesett és meg se nyekken. Hát tényleg nem nyekkent, illetve nyekkent, csak a kijelzője nem mutatott semmit azon kívül, hogy több helyen megrepedt. Nem nála esett le, estére az is kiderült, hogy mi volt a történet, de mondtam neki, hogy rendben, de akkor sem tudom megdelejezni innen a távolból. Ennek végül az lett a megoldása, hogy szombat este Csücsköm megnézett egy videót a youtube-on, hogy hogyan kellene szétszedni, hátha az segít rajta. Nem volt egyszerű a dolgunk, mert nem pontosan úgy és annyi csavar fogta a hátlapot, mint amennyi látszott a videón és egyébként pedig le voltak fóliával ragasztva a csavarkák, hogy ki se látszanak. Végül azért csak megküzdött vele és valamit sikerült úgy helyremozgatni, hogy megint működik. Lassú is, meg nem is csinál meg mindent, de azért hiányzana, ha nem lenne.
Beni tette a földszinti korlátra, ami úgy 1,20 magasan van és onnan szédült le. Kicsit drága tanulópénz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése