A héten úgy különösebb nem történt, hacsak az nem, hogy Maya felhívott pénteken az egyetemen, hogy nincs jól, szédeleg és hánynia kell. Kérdezem tőle, hogy mucika, ott vannak Liliék, miért nem őket hívod, én innen nem tudok segíteni. Aztán végül odajutottunk, hogy felhívtam Lilit, nézne már rá, bár már Liliben is van ellenállás, hiszen látja Maya töszölygését ezzel a "lábra kéne állni dologgal" és méltatlankodik, hogy miért nem csinálja már. Én meg nem tudok mit válaszolni, csak azt, hogy nem tudom, nem értem. Végül azért megoldották a dolgot.
Nem akarom elkiabálni, de talán lassan leesik Mayánál a tantusz, hogy miért zsolozsmázzuk állandóan, hogy tornáztassa a lábát.
Pénteken, még egyetem előtt bementem a varrócskás boltba, hogy valami anyagot vegyek, amin át lehet szűrni akár a készen vett túrót, akár ha én csinálok itthon túrót akkor azt. Nézegettem én az anyagokat, hogy mi lenne jó és láttam is olyat, ami megfelelt volna, ha máshogy nem is, esetleg több rétegben. Elsőnek én anginra gondoltam, de annak még a nevét sem találtam sehol angolul, a másik ötletem a muszlin volt, mint később kiderült, azt nézegettem még a boltba belépésem után. Csak ugye egészen másképp néz ki a muszlim akkor, amikor frissen, tekercsben van, vasalva, és másképp amikor már kimostad. Na én azt a kimosott változatot láttam csak eddig, azt is csak a szakácsok kezében a tévében. A tapintása az pedig valami fantasztikusan puha. Tegnap megvarrtam, kimostam és már csepeg is a túró.
Csücsköm ma megint túlórázik Valentin napnak köszönhetően, de aztán gondolom a legközelebbi ilyen úgy húsvét előtt várható.
Délelőtt átszaladtam az Argosba, mert Beni a szülinapjára kért 2 pólót, amiből az egyiket részben ki is fizette.
Jó hűvös volt egész nap, viszont ragyogott a nap, megszáradt minden ruha, ami kinn volt.
Délután megint palacsintát sütöttem, mert a múltkor volt háborgás, hogy miért lett olyan kevés. Most jobb lett a tészta, figyeltem is rá. Benikém valmikor lejött, hogy enne egy kis palacsintát. Egy lapos tányérban (ami egyébként szép méretes) 2 sorban volt készen kakaós palacsinta. Azt kértem tőle, hogyha abbahagyta az evést, akkor rögtön hozza le a tányért, hogy betakarhassam a maradékot, ne száradjon. Szó se róla, rendes volt, visszahozta a tányért, de nem volt mit letakarni, mert egy darab sem maradt. Ha nem volt ott eredetileg 20 darab, akkor egy sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése