Miután már hetek-hónapok óta pakolás van, ennek volt a csúcspontja a lomtalanítás, ami pont mára esett. Tegnap kellett kitenni a lomokat, de már egy jelentős részét kitettük vasárnap. A gyerekek egy része próbálta megúszni a segítés részét a dolognak, de aztán mikor világossá vált, hogy megúszhatatlan, akkor azért csak felvették a ritmust és beálltak segíteni. Lili kimagaslóan sokat tett a dolgok előremozdításában, Pakolt, takarított, Mayát bíztatta, segített neki válogatni, pakolni, és egyáltalán, ott volt vele. Nem nekem kellett minden egyes bugyi és zokni sorsáról dönteni. Én mehettem bútort tologatni, cipelni Csücskömmel.
Döbbenetes mennyiségű bútor, csetresz, került ki a ház elé, úgy, hogy nagyon sok mindent elvitt Csücsköm kollégája, András, aztán átjött Pista bácsi a szomszédból, ő is nagyon sok mindent elvitt, és még mi is kiraktunk egy hatalmas kupacot.
Szinte kiürült a ház. Tegnap már nem volt ágyunk se, de a gyerekek többségének sem, csak matracokon aludtak, mi meg még szinte azon sem. Csücsköm egy párcentis habszivacs alá tett 3 polifoamot, 2 hálózsákot és még a végén, lefekvés előtt Domi áthozta a saját paplankáját, hogy apának felajánlja, hogy kényelmesebben legyen. Csücsköm nem nagyon panaszkodott, de ha a saját nyavajáimból indulok ki, akkor valószínűleg ő is úgy érezheti magát, mint akit kissé megtapostak.
Van Madagaszkár pingvinei részben egy olyan, mikor Rico egy szerencsesütis papírról azt tudja meg, hogy hamarosan vége az életének. Julien erre rátesz egy lapáttal és tényleg szerencsétlenségek sorozata éri Ricot, Julien jóvoltából. Kapitány persze rájön a turpisságra és ráveszi Julient, hogy törje meg az "átkot". Az átoktörés része ezer rinocérosz trappolása, mármint Ricon. Na, valahogy így éreztem ma magam. Mondjuk nem a padlón alvástól, hanem inkább a cipekedéstől. Egy dolgot biztosan le lehet szögezni, fiatalabb nem lettem.
A bank még mindig talált vmi nyavajogni valót, de talán hétvégére fizetnek. 30-áig mindenképp fizetniük kell.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése