Bár azért az elmúlt napokat értékelve, nem feltétlenül a hipp-hopp a legmegfelelőbb jelző amit használnék.
Ugye ott maradtunk el, hogy fájt a derekam, mert beállt. Aztán az valószínűleg már akár jól is van, csak ezt azért nem lehet nagy bizonyossággal állítani, mert időközben jött rég nem látott, cseppet sem kedves (akkor lássam, mikor a hátam közepét) ismerősöm, a hidegrázás lázzal. Így egy átvacogott délután és még egy másik napon átvacogott este után továbbra is szépen fegyelmezetten szedem az Ibuprofent és a Paracetamolt. Ugyanis ha egy kicsit is későbben veszem be az éppen aktuálisat, az súlyosan megbosszúlja magát, másfél-két órára teljesen kivon a forgalomból. Semmit nem tudok csinálni, csak recegni. Akárhány takaró alatt is.
Na, de hipp-hopp, 1-2 hét és ezen is túl leszünk.
Közben Lili egészen biztosan tudja, most hogy már többszörösen is tesztelte, hogy nem bírja a koffeint semmilyen formában. Tehát se koffeines kávé, se kóla, de még a Cold and flu, amit megfázásra, influenza féle megbetegedésre szoktunk szedni, abból is csak az éjszakait szedheti, mert abban nincs koffein. Ha mégis, akkor hasmenés, és elfogyasztott koffein mennyiségtől függő mértékben.
A legutolsó "teszteléskor" egy pohár kóla után 2 napig volt szaladgálás és érezte vacakul magát. Úgyhogy nem éri meg.
Aztán valamelyik este, talán 2 napja, Mia írt rám este 10 előtt kicsivel, hogy a kórházban vannak, mert valami üvegpohár eltört és srapnelként beleállt az egyik lábujjába, amiből aztán persze dőlt a vér. Még szerencse, hogy képesek voltak összeszedni magukat a sokkból, és be tudtak menni a kórházba, máskülönben nekem kellett volna mennem, és pont aznap délután volt a hidegrázós délutánom, másnap hajnalban meg menni kellett volna dolgozni.
A dolog csak azért volt ugye kérdéses, mert Miának fájt, mozogni nehezen tudott vele, állt ki a körméből az üveg, Ieuan pedig nem bírja a vért és biztos hogy a sikitozó Mia sem segített ennek leküzdésében. Az üveget kiszedték, vagy kiesett, lényeg az, hogy valami ideg sérült meg, ami miatt nem tudja mozgatni a lábujját. Mindez persze a bal, azaz műtött lábán.
Szóval így zárjuk az évet, ne panaszkodjunk, annyira rossz nem volt, de ha jobb lenne jövőre, nem ugrunk el.
Boldog új évet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése