Spenót főzelék Walesben

Ugye azt tudtuk, hogy a főzelék mint étel szinte csak Magyarországon ismert formája a zöldféléknek, és a létrejöttében is a szegénység állt főképp. De ettől még néhány főzelékfélét szeretnek a lányok és szeretne Dominik is, ha olyat tudnék csinálni, mint anno a menzán az iskolában. De sajnos azt a minőséget én képtelen vagyok előállítani. 
A lényeg, hogy majd' három év telt el úgy, hogy nem ettünk spenót főzeléket, legfőképp azért, mert a spenót püré aranyárban van, frissen csomagolva, nem fagyasztva, a spenót másik formája pedig a friss, leveles spenót. 
Mivel nemrégiben vettem a Lidlben egy kisebb botmixert, így elhárult minden  akadály a spenót főzelék készítése elől. Még sosem készítettem friss spenótból, nem nagyon voltam rákényszerítve, magamtól pedig nem biztos, hogy nekifogtam volna. 
Gyerekkoromban anya készített egyszer friss spenótból főzeléket, és biztos nem is volt vele semmi baj, de nekem nagyon udorítónak tűnt akkor az a fonnyadt, szinte fekete, levél sokaság. Arra már nem is emlékszem, hogy anya mi a csudával tudta krémessé varázsolni, csak sejtem, hogy valami szitán küzdötte át vagy ő, vagy én. Mert hogy akkor még a botmixer kis hazánkban ismeretlen fogalom volt, az biztos. Néhány nappal ezelőtt vettünk a Lidlben spenótot, 2 zacskóval, az olyan fél kiló lehetett, eddig kinn vártak az előtérben a sorukra, aztán ma megcsináltuk. Kicsit sok fokhagyma esett bele, de azért jó lett. Mostani szemmel már nem tűnik undorítónak. 

Tegnap még egy kicsit kutakodtam a First Bus oldalán, miután kipanaszkodtam magam az előző este miatt az ügyfélszolgálaton. 
Az derült ki, hogy nem, nem tudtunk volna eljutni Bridgendbe, sehogy sem. A First Bus járatai egy Pyle nevű helységig mentek abban az irányban és onnan fordultak vissza. Gondolom, hogy ha buszokat nem engedték tovább, akkor legfeljebb engem is megdícsértek volna, hogy mennyire ügyes vagyok hogy odáig eljutottam, de  most itt az idő, hogy visszaforduljak és hazamenjek, amíg még tudok. 
Eközben a kutakokodás közben még azt is kiderítettem, hogy a buszközlekedés, ami ezek szerint egyáltalán nem volt zökkenőmentes, este 19,30-kor végleg le fog állni aznapra. Tehát, ha az X1 méltóztatik bemenni az Amazonhoz időben, akkor van esélye Gyurinak hazaérni, de ha nem, akkor nem csak kockára fagy, de hazamenni sem tud, mert nem éri el a csatlakozó buszát, egyiket sem. 
Tegnap annak ellenére, hogy elvileg szabin lettem volna, bementem, mert nem tudták megoldani a helyettesítésemet, viszont el is jöttem megint 6-kor, úgyhogy egy fél nap szabit felhasználtam a 2 nap alatt. Azt már csak este tudtam meg, mikor hazafelé jöttünk, hogy az Amazon próbált segíteni azoknak, akik busszal járnak, mert azt az infót kapták, hogy a környéken járó buszok egyáltalán nem közlekednek. Innen nézve jó döntés volt, hogy összekaptam magam, hogy időben végezzek és együtt menjünk haza. Talán a jövő hétre már rendben lesz minden. 

Mára kissé alábbhagyott a szél, a hőmérséklet is lassan emelkedik a házban,  délelőtt elértük a mágikus 20 fokot. Tulajdonképpen örülhetünk, mert nagyon sok helyen a kazánok egyszerűen elromlottak. De olyat is hallottam, hogy van a házakból kidugva olyan kerti csap féle és az fagyott le. Csücsköm egyik kollégájának az olajkazánja volt a házon kívülre telepítve, az adta a melegvizet is, ott a cső fagyott ki. Szóval volt baj sok felé, mi megúsztuk, ment a kazán végig, még ha nem is nagyon éreztük elegendőnek a teljesítményét. 

Na és akkor jöjjön a tescós kenyeres sor, ezt ma reggel lőttem. 

Szemmel láthatóan nem nagyon állt helyre még a szállítás, de nem csak itt, a Lidlben is panaszkodtak, hogy még a tegnapelőtti kamion érkezett meg csak ma.