hogy mit gondolok, el tudunk-e jutni a műtétre. Ők úgy gondolják, hogy mindenki, akire szükség lenne, az ott lesz, de mivel ennyire rémisztő az előrejelzés, inkább megkérdezik. Nagy megkönnyebbülés volt lemondani a mai műtétet. Most, hogy itthon ülök még egy darabig, azt mondom, hogy nagy eséllyel meg tudtuk volna járni az utat oda is és vissza is, de arra sehol semmi garancia, hogy az orvosi team is ott tudott lenni, azt már nem is fogom megtudni. Április 6. az új időpont, akkor már csak nem lesz havazás.
Azt azért nem állítanám, hogy egyáltalán semmi hatással nem volt ránk Emma, de úgy néz ki, megúsztuk.
A közlekedés viszonylag rendben ment itt nálunk, este például teljesen kiürült a város. Olyan volt a forgalom, mintha vasárnap reggel lenne. Itt-ott esett a hó, és bár nagy hóra számítottunk, itt nem esett tán 2 cm sem. Hideg az van, annál is inkább, hogy nagyon nagy a szél. Annyira, hogy két napja folyamatosan megy a fűtés, 21,5 fokra beállítva és a 18 fokért küzd a kazán. A fürdőszobában és a mi szobánkban hallani, ahogy besüvít a szél.
Tegnap Domit délben hazaküldték a suliból, mindenki, aki tudott, hazament. Ma nincs iskola egyáltalán, sem college. Az egyetemet nem tudom, de mivel a bíróság is bezárt, gondolom, hogy ott is inkább tartottak egy szabad napot, mintsem bárki életét veszélyeztessék.
Este én is inkább eljöttem korábban, még ha ez lehet, hogy két óra szabadságomba is kerül, mert akkor még nem lehetett tudni, hogy mekkora hó is lesz valójában, és írtam Gyurinak, hogy várjon meg inkább.
Mint később kiderült, az az X1-es busz, amit láttam szembejönni, mikor mentem az Amazonba, az nem ment be a többiekért, hanem nemes egyszerűséggel ott hagyta őket. Egy kolléganőjét még össze tudtuk szedni az egyetem fele jártában és akkor már haza is vittük. Rettenetes hideg volt a szél miatt.
Ma reggel voltam benn a Tescoban, hát én még olyan üres kenyeres polcokat sosem láttam, mint ott. Azt mondták, hogy az éjjeli szállítmány kenyér nem jött meg. Persze azért nem maradnak kenyér nélkül a népek, mert ott a saját pékség, de azért megdöbbentő volt kicsit.
A másik, ami mindig lenyűgöz, hogy a szomszédasszonyunk minden évben kint hagy valami olyasmi kerti bútort, amit a szél gyönyörűen elvihet. Az idei áldozat egy nyári parti sátor féle volt, ami néhány nappal Emma érkezése előtt került ki az udvarra. Tegnap a fiával együtt próbáltuk menteni a menthetőt, de a rudazatot simán ki lehet hajítani a kukába, az annyira összetört.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése